- Lattad? Szerintem mosolygott.
- Grimasz volt az es a botlasnak szolt. Eszre se vett.
- Botlas? Milyen botlas?
- Hat te...

nem volt szep ember.
talan a vallamig ert, seszinu (talan vilagosbarna volt, sotetbarna csikokkal) haja vekony, hosszu, ritkas, majdnem a vallat erte. Nem volt sem zsiros, sem elhanyagolt, de meg kozelrol is azt a hatast keltette. a fejteton levo kopaszodas micisapkaval takarta, ami nem javitott a helyzeten. hosszukas, kampos orrat miatt olyba tunt, mintha allandoan kicsit alattomosan mosolyogna (igy utolag meggondolva tan ugyis volt, nem csak tunt). szarkalabak a szeme alatt es a szaja sarkaban eleg melyek ahhoz, hogy ne tunjon fiatalnak, de eleg felsziniek ahhoz, hogy elbizonytalanodj a korat illetoen. Szurke vasalt inget viselt, akkuratusan vegiggombolva nyakig, legombolt gallerral es mandzsettagombokkal. Ahogy kozelebb lepett mosolya szelesedett, sapkajat lekapta felfedve valasztekat, mely mint egy kardvagas szogegyenesen osztotta kette a koponyat ket ritkas hajjal boritott felgombre. sargasrozsaszin nyelvet egy pillanatra megvillantva megnyalta a szajat, majd alazatos hangon jo estet kivant.
valami melyrol jovo viszolygassal koszontem vissza. az a fajta undor volt ez, amit egy a sarokban harom napja rohado es lassan levet ereszto levelibekanak tart fenn az ember.

tisztelt holgyem,

engedtessek meg, hogy alabbi levelemben roviden magyarazattal szolgaljak arra, hogy mikent adodott az a szituacio, amely kivaltotta az onok jogos megrokonyodeset es rosszallasat.
ahhoz azonban, hogy erdemben probaljam magam megertetni szuksegeltetik nemi hattertortenet magamrol es igy talan ertelmet nyer jelenletem ott es akkent.
mar nagyon fiatalon vonzodast ereztem effele helyek irant, ahol - bar ember mar jart - erdemi nyomot nem hagyott a civilizacio es nem elsosorban azert, mert vad termeszeti elemek elmostak mindazt, mit evszazadok - mit szazadok, ezredek - soran az ember oda epitett vagy esetleg szimplan ottfelejtett. ezek a helyek azok, ahol pusztan a feledes elmossa azokat a mementokat, amelyekbol talan egy tortenet, egy tortenelem lenne formalhato. nem hagyva mast csupan, mint egy talanyt, par nyomot, amelyek sem korban, sem idoben, sem formaban nem passzolnak, csupan terben foglalnak egymashoz kozel helyet.
szamomra e tajek, es meg sok mas ehhez talan foghato, kincseskamrat, felfedeznivalo csodakat, mar-mar erzeki oromot jelent. ugy erzem, gondolom, hogy ezen videk megfejtese, titkainak felterkepezese az en szerepem, az en kuldetesem, az emberiseg elorehaladasahoz valo hozzajarulasom.
szandekomban nem all es sosem allt barminemu jogot formalni a terulet es titkai felett, nem hiszek abban, hogy barmilyen jelkep, szobor vagy memento kutathato vagy ertelmezheto a sajat helyen, teruleten kivul. melyen megvetek minden olyan muzeumot, tarolot es gyujtot, aki abban leli oromet, hogy ezen helyeket mintegy megszentsegtelenitve fosztja meg mindattol, ami varazslatossa, titokzatossa es - mar megbocsassanak a szoert - igaziva teszi oket.
erdeklodesem ugyanakkor nem okkult, nem transzcendens elmenyekre vagyom - bar bevallani vagyok kenytelen, hogy utazasaim soran volt ilyenben reszem -, tortenesznek, kutatonak gondolom es vallom magam, aki morzsakbol, emlek- es targyforgacsokbol, apro nyomokbol, megerzesekbol, hangulatbol epit tortenetet es azt formalja az ido soran mindaddig, amig a tortenet pontosan bele nem illeszkedik a tajba, akkent, ahogy a kod teszi minden hajnalon: eltakarva mindazt, mi jelentektelen es kihangsulyozva az arra erdemeseket. es mikent a jo meselo teszi, ahogy halad a tortenetben a kod is elotar ujabb es ujabb reszleteket, ahogy az utazo lepked az emlekek es nyomok zsombekjai es szirtjei kozott.
elkalandoztam tudom, de szandekom az volt, hogy onok is ertsek es erezzek at elhivatottsagom fokat, azt a szenvedelyt, amellyel a mindennapjaimat athatja a vagy, hogy e tajon es ehhez hasonlo videken toltsem idom.
igyekszem targyszeru lenni es ekkent reagalva felvetett kerdesere miszerint szandekomban allt-e edesapja sirjat barmilyen formaban megszentsegteleniteni, emleket barmilyen modon megserteni, hatarozott nemmel kell felelnem. nem ismertem ezt az embert, de meggyozodesem, hogy nagyszeru ferfi volt, hisz lattam ont es szamomra bizonyiteknak ez eppen eleg. meg ennyi ev utan is latom, hogy a szeretete korul lengi ont es higgye el, hogy onnel gyaszolom mind a mai napig es eletem egyik nagy megtiszteltetesenek veszem, ha vallamat, karomat felajanlhatom a szomorusagtol megbicsaklott labanak tamaszkent.
ugyanakkor azt is gondolom, hogy e kornyek tortenetenek edesapja es elete szerves resze es ekkent nem elhanyagolhato, kutatasaim, tortenetfuzesemnek szerves resze kell, hogy legyen. szerepet majd a tortenet es korulmenyek dontik el, en csupan kronikas vagyok ki hianyzo fejezeteket potol ki. kerem ertse meg, hogy sebeket szakitani nem kivanok, ontol tobbet, mint megertest nem varok es azt is inkabb kerem es remelem csupan.

maradok tisztelettel es orok csodalattal
huseges hive

szoknyat vegyel.
nem kell ok. de ha megis, am legyen: szep vagy benne. kivanatos. rad simul, ahogy a szelbe fordulsz.
szinte mar kolteszet az. nem eleg ez oknak?
mikor az olembe huppansz, kezem vegigsiklik a vadlidon. tenyerem felgombjebe olelem kicsi terded, kenyeztetem egy picit, ahogy a huvelykem mar a combod barsonyan simit.
ujjaim a piheken siklanak, ahogy megtelepszenek a szoknyad takarasaban egy pillanatra. csak addig csupan mig lelegzeted egy kicsit lassubbra valt.
szoknyat vegyel. az alantas ok epp eleg.

(bertolt brecht sic!)

- Teatralis egy kicsit, nemde?
- Szimbolikus.
-Ugyanaz. A fohos elalel, majd rozsaszirmot visz a szel a messzesegbe...
- Gunyolodj csak. Melankolikus akart lenni. Edesbus.
- Ripacskodas ez nem mas.
- En nem hallom futyulni a kozonseget. Meg aztan nem is erdekelne a futtyszo.
- Azt hallod, amit hallani akarsz.
- Szerintem pont ettol lesz szep a vilagom.
- Bolond vagy.
- Sosem tagadtam. A bolondok boldogok tudnak lenni.
- Hogy miert is?
- Miert ne?

....ahogy a viz elmosta az utolsot is, bucsut intettem az armadanak. olvasni ultem le a parton. vegigolvasni mindazt, amit irtam de sosem kuldtem el. "ha jo papirhajot akarsz csinalni, akkor a legfontosabb a gerinc nem a vitorla. az a jo papirhajo, ami soka sullyed el. mert mind elsullyed, tudod?"

massziv flotta lett a halombol, tan meg amerikaig is elernek. ahogy sotetedett  meg lattam egyiket-masikat bukdacsolni egy-egy hullam tetejen. 

szinte elottem volt, ahogy a viz kimossa a sorokat kezdve a megszolitassal megallithatatlanul mig elmossa az utolsot is...

- itt jo lesz.
- itt?
- van ez olyan, mint barmelyik masik. latod? masok is hasznaltak mar.
- attol meg nem lesz jobb.
- indulni kene. nincs mar sok ido.
- kerlek ne siettess. egyszer csinalom eletemben, szeretnem nem rohanva.
- azt hittem ezen mar tul vagyunk.
- te esetleg. en azert meg baratkozom a gondolattal. nagyon hozzaszoktam mar.
- egy pillanat az egesz es nem fog hianyozni.
- ezt ugy mondod, mintha te mar csinaltad volna...
- nem en, de lathatoan engem jobban erdekel, hogy milyen is lesz odafent.
- mindig is optimista voltal.
- inkabb csak realista.
- ez a szituacio annyira metafizikus, hogy ennek a szonak itt nem sok ertelme van.
- kesz vagy?
- kesz, amennyire egyaltalan lehetek. lehetne, hogy egy kicsit odebb? ott. kozelebb ahhoz a fahoz, szep arnyeka van. olyan lesz, mintha pihennenk.

ennyi ev utan sem

Azt gondoltam, hogy ennyi ido utan mar megbizhatok magamban.
Csak par percre nem figyeltem es tessek.
Sok ev kemeny munkajat sikerult ismet a porba. De legalabb tisztan latom mar, hogy tovabbra sincs szabad vegyertekem erzelmi fronton. Lassan meg kell ezzel bekelnem.
Egyszeruen nem hagyhatom magamat egyedul magammal.

- jo nap volt. - mondta.
baratom befejezte harcat a rakkal. hetek ota halvanyult hozza a ropogosra mosott agynemuhoz.
meg reggel volt es nem kellett sok beszed, hogy rajojjek: menni akar.
kabeleket, csoveket huzigaltunk, csak egy pillanatra alltunk meg, ahogy a doktor belepett.
- nincs jelentosege. - szemeben megertes es faradtsag csillogott.
nagyon szep volt a park, ahogy komotosan atkeltunk. ugyelve, hogy arnyekbol arnyekba lepjunk.
- meg az kene, hogy megegjek.
konyvesboltot talaltunk, ami buszken hirdette, hogy minden van. O Nietzsche-t kert, en Schopenhauert. kajan vigyorral az arcomon figyeltem adaz kuzdelmet a kedves eladoval es a helyes betuzessel, mig en probaltam a klasszikus zene reszlegen ugy tenni, mintha tenyleg itt talalnam, amit keresek.
- csak a szerelem hianyzik - mondta kesobb. - azok a pillanatok, amikor nem tudsz meglenni fizikai kapcsolat nelkul, amikor olelni, tapintani, simogatni kell. amikor a meztelen oleles sem eleg kozeli, amikor szex kozben a masikba akarsz bujni. nah az hianyzik.
jo nap volt.
fogtam a kezet, mig lement a nap. mosolygott.

Tessek

- Tessek mar jonni. Petike megmakkant!
- Hogy mi?
- Hat eloszor azt hittuk, hogy csak meggajdult, de
aztan nagyon furcsa pofakat vagott...
- Olyat szokott...
- Na de ez sokkal olyanabb volt, teccik erteni.
- Es most hol van?
- Hat ahol hagytuk. Nem megy az sehova.
- Hat akkor ne keslekedjunk!
- Asot. Meg zsakot azert tessek hozni. Meg kesztyut. A kesztyu az fontos.
- Aszontad megmakk...
- Jah. El meg. De a sajat hanyasbol megiscsak csaladtag vakarja ki.

...es befordultunk egy poros valahova. delutan volt, talan harom korul jarhatott. abban a kutyamelegben minden kihalt volt. valahol a falu vegen - vagy tan az ut ert veget ott? - egy benzinkut korvonalai sejlettek.
egy biccentes, egy iranyba feszitett allkapocs es egy grimasz. egyetertett. talan meg egy hideg uditore is futja a tankolas utan...
- beletellik egy par percbe. csak az egyik pumpa megy, az is csak felig...
otven korul lehetett, oszes, belefaradt es torodott abba, hogy ezt csinalja most mar mindig. megtorpan egy pillanatra:
- ablak, gumik, olaj?
valaszt joforman nem is varva csoszog vissza az arnyekba. lassan csorognak a decik. itt leszunk egy darabig.
mellettem meg felig mar alszik az ulesbe kuporodva, hogy nap ne erje. felnez egy pillanatra:
- jobb ha megyunk. messze van meg.
a kicsi hatul. fel se riadt arra, hogy megalltunk. jobb is igy, meg megkerdezne, hogy merre jarunk. nem tudom mit valaszolnek.

vannak napok, amikor egyszeruen nem birok magamra nezni.
vannak napok, amikor a jo is faj.
amikor magam sem vagyok eleg jo tarsasag magamnak.
a tea tul meleg, a krumpli tul hideg, es egyszeruen nem faj elegge.
nem is tudod, mi de azt akarod, hogy fajjon.
torsz, veszekszel, sertodsz. nem tudod a helyere rakni, azt ami nincs.

- szep darab.
- szep? a naplemente az szep. ez gyonyoru. mestermunka.
- az az. megveszi?
- ennyiert? azonnal. ketszer ennyit is adnek erte.
- kinek lesz?
- azt meg nem tudom, de sose art, ha van egy a haznal.
- csak a meret miatt kerdem.
- jo lesz anyamnak, apamnak. a kutyat meg se rakhatom ilyenbe. megszolnanak az emberek.
- szoval csak tartalekba.
- a polcon elfer, enni nem ker. kar, hogy egy ilyen mestermunka a foldben vegzi. napestig elnezegetne az emberfia azokat az intarziakat.
- igaz, igaz.

- csak felfele visz.
- mit mond?
- csak felfele visz.
- micsoda?
- hat a lepcso.
- mit erdekel engem a lepcso?
- hat azt bamulja mar egy ideje. csak felfele visz.
- csak fel?
- lefele nem jott senki.
- miota?
- figyelem egy ideje.
- nekem odafent akad dolgom.
- az jo.
- de hogy jovok le?
- minek jonne, ha mar felment?

- mit csinalsz?
- figyelek.
- mire?
- hat nem rad.
- de mire?
- ott. latod?
- nem, de en is szivesen figyelnek.
- mire?
- rad.

He was the kind of person who'd hand out Happy Meals on his mother's wake.

creativity dies when you get woken up by a phonecall in the morning and you fell asleep after the last phonecall in the evening.

cellphones made people to think in small batches rather then in a long, "well-thought" process. if you are not done in 10 minutes you are pretty much fucked as someone somewhere will call/sms/email you....

what else?

jah majd elfelejtettem:

Pop Art Blue

"...its all up from here..."

ha esetleg meg van kedv:
Swing

"...down, down, down..."


a downtempo mar csak ilyen.

felovakodtam a feszbukra. bar ne tettem volna. oda se nezve tudtam, hogy mit irnak be az ujjaim a keresobe. lelegzetvisszafojtva vartam, hogy ne legyen talalat. majd a jozan esznek teljesen ellentmondva meg ra is kattintottam. most faj. majd elmulik megint.
nem csoda, hogy utalom ezt a tragikomikus szocial-darwinista kommunikacio parodiat.

Zero7-Home


Zero7-Somersault


Zero7-Waiting Line


nem a klip, hanem a zene, meg a szoveg, meg a hang.
boldog karacsonyt.

me and mrs jonest uvoltve enekelni a forgalmi dugoban, mikozben szepen, csendben vorosodik a fejed. nah ez nagyon jo. nem tudom ki talalta fel az autok hangszigeteleset, de szobrot neki.

na figyelj. ez ugy van, hogy megfogod a veget. te most figyelsz? elmondom megegyszer persze. nincsen mas dolgom. figyeljel. megfogod a veget itt. nem ott. ott eget. faj, mi? mondtam, hogy ne ott fogd meg. jaj ne mar, hogy fajjon. figyeljel, mert igy sose vegzunk. most miert ballal? jobbal se vagy nagy kiraly, de a bal mar frankon ijeszto. meg csak nem is piros. jo, latom. feher. az nem holyag. jo akkor csinalom egyedul. vizet eressz ra.

- beljebb?
- beljebb.
- sokkal?
- nem sokkal, csak eppen egy kicsit.
- most jo?
- majdnem, csak meg egy kicsit. ezt erezni kell.
- konnyu neked, te csak ott fekszel.
- te meg izeg-mozogsz es majd jol szetrugom a valagad.

baratomra majdnem raszakadt az autoja szereles kozben. a szerencsejenel csak a hidegvere nagyobb. mondjuk ket kilot fogyott ropke tiz perc alatt, amig az auto ujra felemelkedett. egy karcolas se.

- most akkor mi lesz?
- mi lenne? varunk.
- de meddig?
- ameddig kell. ne idegesits mar.
- de mi van, ha nem jon el?
- mindig eljott, most is el fog jonni.

…
- megigerte?
- meg.
- kesik.
- faszt kesik. mi vagyunk koran.

…
- te mar vartal ra maskor is?
- persze, de nem kellett varni, mert pontos volt.
- kiveve most.
- most is pontos lesz.
- mar itt kene lennie.
- meg van par perce. pontos lesz.
…

keresem, a zsebeket mar vegigturtam haromszor, az autot is.
terkepzsebek megvoltak.
kesztyutarto ures.
a kispolcon sincs a bejaratnal. sem a fogasra felakasztva.(de hogy is lehetne? sose teszem oda.)
jartam a haloszobaban? jartam, de minek vittem volna oda?
megnezem, persze ures.
zsebek ujra a biztonsag kedveert.
iroasztal meterekrol attekintheto. fiok nincs, polc se nagyon.
rendezett felfordulas, a papirok sargulasa alapjan pontosan lathato az a reteg, ami ala turni nem erdemes.
a furdoszoba! mintha oda vittem volna valamit ma reggel!
rohanok. nezem. vittem is. egy ures kavescseszet, amelynek aljan maradt kis barna kosz kozeli ismeretsegbe kerult a fogkefe vegevel.
sem itt, sem ott, sehol.

sosem volt nalam. nem hoztam haza.
csak a hianyat, az erzetet meg azt a tudatot, hogy enyem lehetett volna.
keresni nem lehet, amit mar megtalaltal.
csak en el is dobtam. en. magamtol.
keresni sincs jogom.

"...van egyfajta karaktere. Olyasfele, mint a sorjas szokol radionak..."

valakinel kalapacs?
ezt-azt ki kene vernem a fejembol.

mikor kerdezted meg utoljara valakitol, aki nem volt beteg/korhazban/koporsoban, hogy hogy van? es tetted mindezt ugy, hogy tenyleg erdekelt a valasz?
elso feladat: talalni vkit, akinek a valasza erdekel...
a tobbi mar meg magatol. erted? erte. mindkettotokert.

gyonyoru a naplemente
enyhe a szel
poloban meleg van
nem eleg hideg a tea
a cigarettafustot visszafujja a huzat
legy halas, hogy panaszkodhatsz
hogy van mirol. es van kinek.
(ha lesz mirol es lesz kinek. sic!)

klatty ide azt enjoy.

huzd le total depresszivbe onnan szep nyerni. meg a zene is ott a legjobb.

javaslom mindenkinek. remek trening es nagyban teszteli az elszantsagot, h tenyleg le akarod-e irni, amit. jah, hogy mi? hat az, hogy kovetkezetesen(!) elfelejted a jelszot, meg a felhasznalonevet es akar egy adott ponton - kb 50 probalkozas utan - elkezdesz ketelkedni abban, hogy egyaltalan letezik-e ahova be akarsz lepni. (mi leszel ha nagy leszel kisfiam? metafizikus.)

lathatoan az elszantsag eleg eros volt az irashoz. a memoria ugyanakkor nem volt kepes lepest tartani a determinaltsaggal es igy aztan fogalmam sincs, hogy mit is akartam en irni ide le.

tudom! vagy nem is. de asszem az volt, hogy volt bennem egy vers. affele zarojelvers(sic!)....persze....nem az jut eszembe, amit le akartam irni, hanem valami Radnoti. nem leszek kolto, megelni ugyse tudnek belole. (ts elliot)
athallasokkal teli szoboffenet ez itten, nem poszt.
vegigtekintve ez elozo megnyilvanulasokon azt mondhatnam(mit nam, mondom is), hogy kovetkezetesen vagyok hulye.

egy. ket lepes. ures. nezd mar! neni jarokerettel cipot akar befuzni. hajolas, koppanas, szemuveg es kontyigazatas, hajolas, koppanas... egy.harom lepes. ures. szinte el tudom olvasni az ujsagosallvanyon a friss hirek szalagcimeit. az biztos, hogy a miniszterelnok, az nem, hogy kituntette vagy megbaszta. es ha mindketto, akkor melyiket elobb. egy. ures. valahova tettem en egy darab csokit............dudaszo. egy. ket lepes. ures. ezert kellett stresszgomboc?
gyulolom a forgalmi dugot.

ezutan az elnezes. most vettem eszre, h konkret kommentek vartak moderalasra. az egyik kozel 2 eve, a masik potom egy. az ifjabbik atment a rostan az idosebbik nem.
de csak azert nem, mert nem kell nekem komment ahhoz, hogy tudjam, hogy ez itt mind bs...:-P

feladat: hajnali 4-5ig azon gondolkozni, h mirol folyt a beszelgetes Fehervar es Veszprem kozott. nagyjabol ott, ahol az ut elhalad valami eromu mellett. felhaborodni sajat memorian, amely lathatoan nem mukodik es e csekelyke kerest sem kepes teljesiteni. nonszensz.

ujabb nekiveselkedes az irasnak. no nem ennek itt. hanem amugy tenyleg. jah. tenylegiras. nem ilyen dudoraszas, kutbakialtas.

zart szajjal uvoltottem utana
a kalap karimajaval jatszott a szel
mezitlabbal csikket tapostam, hogy fajjon
ha hallotta volna sem fordul meg
szoke tincs,feher bor, szeplok
meg az is lehet, hogy rosszul lattam
bezart szemmel jarni, lepni, varni
kulcsot a kezbe, okolbe szorit
visszahoz a valosagba

keresem, a zsebeket mar vegigturtam haromszor, az autot is.
terkepzsebek megvoltak.
kesztyutarto ures.
a kispolcon sincs a bejaratnal. sem a fogasra felakasztva.(de hogy is lehetne? sose teszem oda.)
jartam a haloszobaban? jartam, de minek vittem volna oda?
megnezem, persze ures.
zsebek ujra a biztonsag kedveert.
iroasztal meterekrol attekintheto. fiok nincs, polc se nagyon.
rendezett felfordulas, a papirok sargulasa alapjan pontosan lathato az a reteg, ami ala turni nem erdemes.
a furdoszoba! mintha oda vittem volna valamit ma reggel!
rohanok. nezem. vittem is. egy ures kavescseszet, amelynek aljan maradt kis barna kosz kozeli ismeretsegbe kerult a fogkefe vegevel.
sem itt, sem ott, sehol.

sosem volt nalam. nem hoztam haza.
csak a hianyat, az erzetet meg azt a tudatot, hogy enyem lehetett volna.
keresni nem lehet, amit mar megtalaltal.
csak en el is dobtam. en. magamtol.
keresni sincs jogom.

ket ev szunet. hat ez....impressziv. persze a jelszavak elvesztese sem sokat javitott a helyzeten.
uj blog nyitasara/irasara meg egyszeruen nem tudtam ravenni magam. oregszem. autot sem valtok mar evente, mint szoktam.
mar csak a bot meg a pipa hianyzik.
valamit akartam irni ide ket hettel ezelott, de mostanra csak a szandek maradt meg, a tartalom elveszett...

csendesen moge lepsz. kezed a vallara teszed es finoman lecsusztatod a karjain, kozben - szinte veletlenul - a mutatoujjad vegigszalad az oldalan. a fulehez hajolsz, erzi a forro lehelleted, kicsit felrebillenti a fejet. egyik kezeddel felrehuzod a hajat, hogy lathatova valjon kecses nyakan konnyed ive es a hajvonal, ahol a szinte lathatatlan gondorodo szalak sorakoznak. kozelebb hajolsz, latod, ahogy finoman libaborzik, a gerinc vonala is kiveheto. kidugod a nyelved, mintha az ajkaid nedvesitened, de valojaban ezt a lathatlan hatarvonalat, akarod megkostolni. a nyelved hegye megerinti a boret, majd az ajkaid csatlakoznak. kezeid ebben a pillanatban a hasat cirogatjak.
tarkocsok.

Leckek Jelentektelensegbol:
I.ora

hozz fel egy objektiv(nem emocionalis) ervet a letezesed fontossagara.


ugye....

3 eve mar. hogy utoljara. meg mindig csak tomondatok szakadnak ki belolem.

korulbelul harom napra, egy remek meghuzodott labra es egy megrantott derekra volt szuksegem ahhoz, hogy tudomasul vegyem a szervezetem elhalo segelykialtasait, melyek szerint pihennem kene. mar kozel 6 oraja teszem ezt lelkiismeretfurdalas nelkul. persze elotte meg izombol a kavezoasztal vaslabat bal lab kozepso ujjaval, hogy a mozgas leghalvanyabb eselyet is egy irgalmatlan suhintassal. meg kene tanulnom siman magamtol pihenni. vagy magamtol tavol...

3 eve mar. hogy utoljara. meg mindig csak tomondatok szakadnak ki belolem.

korulbelul harom napra, egy remek meghuzodott labra es egy megrantott derekra volt szuksegem ahhoz, hogy tudomasul vegyem a szervezetem elhalo segelykialtasait, melyek szerint pihennem kene. mar kozel 6 oraja teszem ezt lelkiismeretfurdalas nelkul. persze elotte meg izombol a kavezoasztal vaslabat bal lab kozepso ujjaval, hogy a mozgas leghalvanyabb eselyet is egy irgalmatlan suhintassal. meg kene tanulnom siman magamtol pihenni. vagy magamtol tavol...

semmi sincs elfelejtve. csak vhogy rajottem, h megse vagyok exhibicionista. vagy legalabbis nem elegge. lehet ujrakezdem. a mit, persze.

ma se jobb, mint tegnap volt.
álomtalanul aludni a legjobb
mert hiányérzet nélkül ébredsz
hacsak nem az álmodat éled, érted..

félremagyarázva
nincs lezárva
pedig talán várta
van még egy pár szó:tárva, lárva....tán még a mászva,várva is idefér, ha már kínrím, fájjon.

When your mind is a mess so is mine I can't sleep
cause it hurts when I think my thoughts aren't at peace
With the plans that we make the chances we take
They're not yours they're not mine
There's waves that can break
All the words that we said and the words that we mean
words can fall short, can't see the unseen
cause the world is awake for somebody's sake
Now please close your eyes
Woman, please get some sleep

and know that if I knew all of the answers
I would not hold them from you
Know all of the things that I know
we told each other there is no other way

Too much silence can be misleading
You're drifting I can hear it in the way that you're breathing
We don't really need to find reason
cause out the same door that it came well it's leaving
It's leaving
Leaving like a day that's done and part of a season
Resolve is just a concept that's as dead as the leaves
But at least we could sleep, it's all that we need
When we wake we would find, our minds would be free
To go to sleep

and know that if I knew all of the answers
I would not hold them from you
Know all of things that I know
cause we told each other there is no other way

tényleg szép a baba.
a fűnyíró ember csúnya, viszont kedves... felajánlja, h kitépi a gyomokat. fizetek is neki érte, pedig tudom, h kb minden, ami zöld és a szárvastagsága nem éri el az egy centimétert ki fog tépni gyökerestül. rettegjetek begóniák, vagy tudomisén milyen virágok. a levendulát valamiért békén hagyja....talán tetszik neki...
ezek a ...-ok mindenkinek mást jelentenek. én valahogy a befejezetlen gondolotra asszociálok mindannyiszor. kicsit öregemberes, h beszélsz valamiről és ugyan a mondatod első felének van értelme, de a másik felét sose tudja meg senki. tán temagad se. rákérdezéses mintavételi módszer igazolni látszik a teória helyességét...
ma nem süt a nap

egy szál rózsa, kézfogó az asztal alatt, lopva váltott pillantás....születésnap.

le kéne törölnöm pár képet a gépemről. de egyszerűen képtelen vagyok rá. nem megy. pedig már rászántam magam párszor...
nem egyszerű ez a delete/cancel dolog. nekem legalábbis.

...
nothing else

Nem tudom,
Mert nem akarom tudni.
Nem mondom,
Mert magában nem beszél az ember.
Néha azt hiszem, hogy mégis,
Mielőtt leállítom magam.

csak ma. csak most. csak Önnek. hatalmas úr a delete. ki tudja mi volt itt....

együttálmodás.

counting down the days by natalie imbruglia

Vannak dolgok,
amik ha nem lennének,
akkor sem kéne őket
kitalálni.

három vagy négy verset is írtam az elmúlt három éjjel álmomban. miről? kinek?
tudja úgyis. fel kéne kelnem ilyenkor és papírra vetni, mert reggelre elszáll a fele. a maradék a félhomályos konyhával, a félszeg, rekedtes beszélgetésekkel, félbehagyott mozdulatokkal nem alkot egészet. ahogy én sem.

Petőcz András: Amikor megjött Jolán Amikor megjött Jolán és
kezében azt a büdös kéthetes
hullát cipelte

egyszóval amikor megjött Jolán
kicsit mindannyian
mondom
kicsit mindannyian csodálkoztunk
nem tudtuk mire vélni a dolgot
nemcsak a hulla miatt
á nemcsak a hulla miatt
hiszen ennyire nem vagyunk vaskalaposak
Jolán helyzete meg különösen
hogy úgy mondjam
egyedien különös volt
tudod
csupán dióhéjban vázolom a dolgot
szóval
Jolán 25 évének dacára
már őszült és
erről bizony ő nem tehetett
inkább 26 éves és kéthetes exférje
hogy úgy mondjam
de ne szaporítsuk a szót
így (csupán dióhéjban)
egy indulatos percben baltával kettészelte
feltrancsírozta nem létező gyermekei apjának koponyáját
(dióhéjban tehát így áll a helyzet)

de nem ez a lényeg

egyszóval amikor eljött Jolán
kicsit mindannyian
mondom
kicsit mindannyian csodálkoztunk
mi a fenének hozza ide a hullát
kérdezgettük magunkban
de Jolán kedvesen mosolyogni kezdett
A BŐRÉNEK MÁR ERŐSEN DILIHÁZ-SZAGA VOLT
hoztam egy kis húst ezekben az ínséges időkben
mondta és nevetett
a hentes akart érte adni egy százast
de én csak rátok gondoltam szeretteim
mondta és nevetett

másnap aztán Jolán is
sima hullamérgezés nem nagy ügy
az ember nem tudhatja mibe hal bele.

respect zetor leila for publishing

kit.
kit nem.
senkit.
akkor sem.
csak befogom a szám.
lefogom a kezem.
cssss.
megerőszakolom magam.

ha egy lábra állva, derékig olajosan azt mondogatod egy csavarnak intim kettesben, h kurvanyád, kurvanyád, mennyé' be, akkor az már szex, nem?

nem lehet már újat írni. mindent megírt már valaki. vagyis -persze - nem mindent, de az új dolgokról íráshoz is már régi(értsd már használt/kitalált) technikákat, szófordulatokat, kifejezéseket tudsz használni. mint egy mixer. hozott anyagból dolgozol(mint a régi rossz házibulikon, amikor mindenki elhozta a legótvarabb piát, amit apuka szekrényéből feltűnés nélkül - és persze ingyen - meglovasított. esetlegesen volt a bulin olyan, aki pont arra vágyott. vagy a potyadohányos, aki csak a száját hozta). nem szégyen ez, nem baj. csak kicsit visszavesz az önbecsülésből.
megropogtatja az ember(jelen esetben én) az ujjait, h "nah, akkor most...". aztán megállapítja, h az első öt(5) mondatában legalább 3(három) szépirodalmi szerzőt vél felfedezni. nomármost az embernek ilyenkor két(3) baja lehet:
- túl önkritikus
- túl művelt
(- hülye)
esetleg fentiek ideális kombinációja.
csak - ugye - ez afféle büszkeségi kérdés, ha már ír az ember(én), akkor olyfélét kéne alkotni, amire aztán aszongya az olvasó(te), h "jé, ez új/érdekes/szórakoztató". és mikor legközelebb olvassa, akkor visszaasszociál(van ilyen szó?) az emberre(rám), mint valószínűsíthető szerzőre.
asszem sose fogok írni.

nem tudok írni. amúgy sem szeretek magamról. arról pedig mostanában gondoskodom, h a közvetlen külvilág se szolgáljon meglepetéssel. ma egy kicsit erősebb volt a kávé, mint tegnap...

és jó volt?
remélem. csak tudnám miért érzem rohadt szarul magam...

hogy van az, h amint elengedek valamit egy másik dolog, amelyért hónapok óta küzdök, melyet reménytelenül várok célegyenesbe fordul?
köszönöm, kedves szellemi vezetőim. értem a célzást. nem lehet annál többem, mint amennyim van. mostantól csak veszteségek árán nyerhetek bármit is. csak arra kell figyelnem, h jó cserét csináljak. és akkor visszakanyarodnék az elejére, h biztos-e ez a jó csere?
persze ezekre sosem kapok választ. dolgozzam fel magamban/magamnak, ha tudom...

süt a nap. a hegyet nem látni akkora a köd és farkasvakság van rajtam, amint beérek a ködbe, mert úgy törik meg a napfény, hogy hómezőn érzem magam. amundsen a sivatagban....

ezer éve nem írtam. nem mintha nem történtek volna érdekes dolgok, csak....
hogy lesz belőlem így nagy író, ha akkor nincs rajtam az írhatnék, amikor időm van? és fordítva is igaz persze.
ja, ja. tudom. megírta már valamelyik nagy költőnk egy töredékben(huh, ha töredék, akkor József Attila).
Amikor verset ír az ember
mindig más volna jó
folyó helyett a tenger
kocsi helyett a hajó
amikor verset ír az ember
nem írni volna jó.....

nah. ez minden egyéb írással is így van.
+++++++++++
ma sok jó dolog történt és nem történt rossz. nem is taglalom.
amitől az este mosollyal az arcomon tértem haza az a következő apróság volt:
beugrottam az egyik törzskutamhoz, h teletankolom a verdát.(mert rájöttem, ha nem tankolom tele, amint eszembe jut, akkor zárós határidőn belül valahova annyira sietnem kell, h tankolni se lesz időm, ami azt jelenti, h állsz a dugóban, késésben vagy és az autó szolidan elkezdi jelezni, h fogytán az üzemanyag) de visszakanyarodva: megálltam, kutas odatipeg, megkérdi mennyit adhat. mondom neki, h csurig. elmosolyodik, majd szolidan figyelmeztet, h éjféltől csökken az üzemanyagok ára. persze minimáltankolás lett a dologból, de nem is ez a sztori lényege. nem fejtem ki. aki érti örüljön velem, h van még jó dolog a világban. aki meg nem az figyeljen jobban, mert egyre apróbb dolgoknak kell egyre jobban örülnünk, mert a nagy dolgokkal csak szar dolgok történnek...

hogy én mennyire utálom a hétvégéket. főleg az ilyeneket, amik már pénteken elkezdődnek. minden zárva, az utcák jóformán néptelenek. még az a lehetőség sincs meg, hogy rácsörögnek az emberre valamilyen ügyben, mert a hétvége szent.... tehát normális interakció a világgal szinte kizárva. afféle szociális lényként ez annyira azért nem kerek...
esik az eső. c'est surprise. de nem baj, látom, h jót tesz a növényeknek, szinte hallom, ahogy lubickolnak. ha meg sütne a nap, akkor meg úgyse napoznék. akkor meg nem mindegy?
autó - ofkórsz - szervízben. egyszer szentelek neki egy log-ot, hogy leírjam szegény hányattatásait.

esik az eső. még valamikor éjjel kezdte, de azóta is nagyon kitartóan. pont olyan sűrűségű, hogy az ablaktól
két-három méterre állva még azt hiszed, hogy már elállt, de ha kilépsz az ajtón, akkor úgy érzed azonnal,
hogy csuromvizes vagy. panaszkodom pedig délig semmiképpen nem moccanok ki a házból, ráadásul tegnap újra
próbálkoztam a kert füvesítésével ergo örülném kéne, hogy a mai locsolás elmarad.
hofit hallgatok két napja megint. meggyőződésem, hogy zseni ez az ember, bár néhol - sokadik hallgatásra -
átüt a profizmus a poénokon.

Nekem nincs nagyobb testvérem és az apaváltásoknak köszönhetően nagyon anyás vagyok. Akármilyen hihetetlen szerintem mind a mai napig simán együtt tudnék élni édesanyámmal. Valószínűleg azért, mert jóformán bármit meg tudok vele beszélni és ha hülye, akkor azt is meg tudom neki mondani. Mind a mai napig tudunk remek jókat üvöltözni egymással. Tök egyformák vagyunk valszeg azért. Egyedül az üzleti ügyeimet nem beszélem vele meg. Egyszer-kétszer nekiálltam, de az alapoknál elakadt és így feladtam, ő pedig nem forszírozza. Nem mintha nem lenne egy hiperintelligens asszony, mert az. Csak vannak dolgok, amelyekről eldönti, h hülye hozzájuk és onnantól kezdve csinálhatsz, amit akarsz....
Az igazi apámtól negatív módon tanultam nagyon sokat, s ezért közvetetten hálás is vagyok neki. Pontos látom/láttam, hogy milyen nem akarok lenni, nagyon odafigyelve arra, hogy se gesztusokat, se viselkedést, se magatartást ne sajátítsak el tőle.
Édesapám - már akit sokkal inkább annak tartok, mint az igazit - szintén egy elvarázsolt ember. Ő tipikusan az az ember, aki a hétköznapok családi élete felett áll, szó szerint nem is hall meg kisebb afférokat, problémákat. Néha irigylem az agyát. Jó lenne nekem is egy ilyen. Félórát veszekedem öcsémmel az ebédlőasztalnál, apám mindvégig mellettünk ül. Majd öcsémmel egymásra csapjuk az ajtót. Anyám bejön, megkérdezi apámat, hogy mi történt. És apám teljesen őszintén és kicsit megrökönyödve közli, hogy fogalma sincs. De ezzel együtt is nagyon szeretem. Szakmailag nagyon hamar megtalálta magát, de mint ember és mint férfi - szerintem - mind a mai napig nincs tisztában önmagával.

elnézést a nemírásért, de a vannak olyan dolgok, amiken nagyon ki tudok akadni. na mielőtt belekezdenék egy intenzív dühöngésbe ezúton kívánok magamnak boldog születésnapot!:)
ez életemben az első olyan szülinap, h egyedül ülök a lakásban, nem ébredtem senki mellett és ma túl sok meglepetés nem fog érni.... jaj, jaj, nem sajnáltatni akarom magam, csak mint furcsaságot(curiosity) említettem.
akkor vissza a dühöngéshez. adott egy ember, akivel szerda magasságában megbeszélitek, hogy együtt töltitek a vasárnap jelentős részét, mert dumálni kell és mert business-t akartok csinálni és sosincs idő hosszasan beszélni. alright. vasárnap reggel üzen, hogy késni fog az eredeti délhez képest, mert a délelőtti dolgába 1-2 órás késéssel fogott bele. ok. dél körül üzen, hogy 3-ra fog ideérni. rendben van. na innentől kezdve se kép, se hang. 4kor küldtem neki smst, hogy wazzup. 5kor küldtem neki smst, hogy whereareyou? ki volt kapcsolva. az sms-eim pendingeltek kb f9-ig, amikor is bekapcsolódott. 9kor megcsörgetem, nem veszi fel. 10 perc múlva megint: ki van kapcsolva. now what? plz, plz komment, mert nem akarom elküldeni a picsába, de el fogom, mert erre kevés értelmes és korrekt magyarázatot találok. dview@mailbox.hu

újra meg újra rácsodálkozom, hogy a világ egyes környékein milyen békében tudnak egymás mellett élni az emberek. És ami talán még fontosabb: nincs idegeskedés, üvöltözés, magunk és mások hergelése....
tegnapi esemény: a belügyminisztériumban kolbászoltam, mert hol máshol. 30 fok melegben mi mást csinálhatna az ember? mindegy is: minden osztály ugyanúgy néz ki, nincsenek ablakok, csak pultok vannak és előttük rengeteg hely, hogy kanyaroghasson a sor, ahogy illik. Ámde kedves hivatalnokaink foteleket és székeket pakoltak végig és az ügyintézésre várók nemes egyszerűséggel sorban ülnek, és a sor ugyanúgy halad előre, mintha állnának, csak éppen egy székkel/fotellel arrébb ülnek. how nice and simple, isn't it? Azt már csak az én mulatságomra tették, hogy amikor beesett egy-egy turista tétován vagy éppen határozottan beállt amögé az ember mögé, aki éppen a pultnál állt, gondolván, hogy mily szerencséje van, hisz ez itt a sor vége. Mindig, de mindig kivárnak egy-két percet, mielőtt finoman és udvariasan tudatják vele, hogy a sor vége amott van cirka harminc méterrel vagy 15 fotellel hátrébb, ahogy tetszik. no üvöltözés, no türelmetlenkedés. pedig papíralapú minden, számítógépet a környéken nem látni. mégis történnek a dolgok. strange,eh?

Amikor egy fehér srác integet egy piros pólóval egy koreai srác autója mögött állva, hogy az alapvetően feketék vezette autók ki tudják őket kerülni, miközben egy félvér rendőr az autója után köti a lerobbant autót, akkor úgy érzem, hogy vannak helyek a világon, ahol egy kicsit jobban rendben van minden. Ezt látná Csurkapista, ezt magyarázd meg a híveidnek, te rasszista farok, te….:)

Clifton Beach 2. Végignéztem, ahogy a szomszédos napernyő alól 3 suhanc eltulajdonít egy hátizsákot szőrőstül-bőröstül. Majd végignéztem, ahogy a tulajék visszaérve riadtan keresik a táskát. Ekkor állt össze a kép. Mindeközben arról beszélgettem, hogy milyen rohadt egy hely Magyarország. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, aztán rájöttem, hogy Magyarországon valószínűleg nem hagytak volna két hátizsákot a napernyő alatt….
Remélem nem égtem le, igyekeztem úgy tenni, hogy ez ne következzen be, de hát az ózonlyuk alatt ülve erre nem sok esély van…
Valami oknál fogva aggódom az elkövetkező két miatt. Csak azt nem értem, hogy miért. Mintha lenne választási lehetőségem. Van persze, de az valójában nem opció. Titokzatos, mi? Én se mindig értem magamat.
- Gimme some coin.
- I don’t have any, sorry.
- I am going to sing for you.
- Go ahead if it can make money for me.
- Farewell.
Párbeszéd a lámpánál egy meglehetősen lunatic külsejű koldussal. Ő már nem akar szolgáltatni, ő már csak kér.
„Unemployed, do any odd jobs for food. thank yoo!”
Ez volt a következő lámpánál állónak a tábláján. Végigpörgettem gondolatban, hogy milyen munkákra gondolhat. Az animal pornó magasságában elakadtam, az állatoknak sincs mindenhez gusztusuk….

Toll volt nálam. Ez már nálam komoly haladás, mert éveken keresztül úgy siklottak keresztül rajtam a mondatok és ötletek, hogy nyomuk nem maradt mire olyan eszköz közelébe jutottam, amellyel rögzíthettem volna őket. Többször ajánlgattam másoknak, hogy hordjanak magukkal diktafont, mert az milyen jó. Nekem sose volt.

Azon tűndtem éppen - egy jól sikerült parkolást követően -, hogy miként jöhetett létre az a furcsa anomália, hogy a Kloof street egyébként borzasztóan nyüzsgő(bustling) és életteli központja teljesen kihalt volt. Eltűntek a parkolófiúk(nem helyiek hátrányban), nem sétált senki és az egyetlen autó, amely érkezett míg én újságért sétáltam, az étterem házigazda-pincérlányát hozta. Megjegyzem, hogy megfeledkeztem róla, hogy hétvége van és ilyenkor a Weekend Argus úgy viselkedik, mint egy nagyon száraz szivacs, amikor beledobják egy kád vízbe. 2 kiló és saját átlag méretének kétszeresére duzzadt. az 10 perc, míg rájössz, hogy mit is akarsz elolvasni belőle.
Szóval meglepődtem a fenti vázolt helyzeten. Úgy éreztem magam, mint amikor egy tömött helyen, ahol mindenki beszél, egyszer csak csend lesz egy pillanatra. Angyal szállt el felettünk, csak nekem ez a pillanat majdnem öt percig tartott. Földön kívül.

elnézést kérek mindenkitől, h nyilvánosan halmozom a pénzemet, de egyszerűen nincs időm azzal foglalkozni, h kivegyem.
csak gyűlik-gyűlik tudom. és azt is tudom, hogy ez sokakat lázba/zavarba hoz. max két-három hét és kitakarítom az egészet.
hogy állunk most? 3 és fél milliárd? alig valami. kenyérre szűken elég. szóval igyekszem, rajta vagyok, csak hát idő, idő, idő....:)

gondolom mindenkinek ugyanez az álláspontja, de azért leírom: CSALÁS AZ EGÉSZ!
nagymamáig bezárólag mindenkit meginterjúvoltam a családban és az emlékezet egyöntetű. sose volt ilyen jelenség a 70-es, 80-as években. max egy-két havonta valaki tutter kaszált.
csak ennyit akartam mondani.


jah! meg még azt, hogy ofkórsz esik az eső. ofkórsz azóta, mióta lemosattam/lepolíroztattam a bajor vasat.... álláspontom lásd alant valamerre....

csak én érzem úgy, h a világ filmgyártása a csőd szélén áll és kéthavonta adódik egy mozi, amit esetleg érdemes megnézni???
és évi egy film, ami hatással is van rám? talán.....

nem tudom mit utálok jobban: a hideget és a csöpörgő esőt együtt vagy az orromat, amiből megállás nélkül dől valami folyadék(takonynak nem nevezném, mert túl híg).
asszem utálom a világot.

az imént jött a postásbácsi és hozott csomagot. nem akartam beengedni. de humoros oldaláról fogta fel a dolgot miután bejutott és aszonta, hogy ilyen időben ő is ölni tudna olykor. meg kandallot emlegetett, meg forralt bort. szegeny. cserebe kapott egy marek aprot.
mivel elfelejtettem, h a blogger utalja az ekezeteket, ezert a fele az tutter, h olvashatalan lesz ennek a remek note-nak.

na tessek. most mar ezt is utalom. abbahagyom mig nem keso....