Felebred. Egy pillanatra a szemet is kinyitja: nyomasztoan eros feny, nincsenek alakok, arnyak, csak arad a feny, mintha a napba nezne. Szemet azonnal becsukja, de mar keso. Lukteto fejfajas tarsul a tancolo fenyekhez. Az ontudat ebredezik, de a mozgast egyelore hatterbe szoritja a fajdalom es a szemhejan belulrol ugralo csillagok aradata.
Meddig? Micsoda? Aludtam? A kerdesek omlenek, de a fajdalom felulirja azt, hogy a szemevel valaszoljon a kerdesekre. Mozdulni csak ovatosan, inkabb a fulere hagyatkozik: csend van. Egy finom perceges, amit egy riadt pillanatot kovetoen a dobhartyajan lukteto ereknek tulajdonit. Enyhe szelzugas a fak lombjai kozott, de messzi, nagyon messzi.
A feny meg mindig tul eros es a csillagok egy voros hatter elott sziporkaznak.
Ulok. Kenyelmesen. A fejemen es a szememen kivul nem faj semmi. Tudom mozgatni az ujjaimat. Elsore nem rossz leltar. A szagok! Elfelejtettem a szagokat! Frissen vagott fu, semmi mas. Enyhe, aporodott hamutartoszag. Izzadtsag. Az ujjak ujra mozognak. Valami bor, feszes, puha, hatarozott elekkel, kellemes tapintassal.

Sokáig nem birkóztam persze. Rossz ómen, vagy csak dolga volt, elaludt, korán kelt. Álmatlan éjszakát talan nem fog okozni. Egy cigi jól esett volna.
Mi? Ja, nem kösz. Több éve leszoktam. Már akkor se.
Miért? Nincs igazán miért. Nem, nem hatottak rám a sokkolónak szánt reklámok, az orvosok mantrái. Egyszerűen csak eljött a pillanat, amikor már nem kellett és azóta se kell. Próbálni próbáltam, de nem lett tőle se szebb, se jobb semmilyen szituáció. Kábé két slukkig jutottam. Micsoda pazarlás, azért a dekkért egy jumbo jet is leszállna.
Az a reggel. Nem volt ott. Sem a cigi, sem a dekoltázs, sem az anyajegy.

Honnan kezdjem?
Minden eleme fontos a történetnek. Minden.
Nézem a kávém és tolulnak szemem elé az események. Mint valami felgyorsított film, érted?
Nem is film, hanem csak az előzetesek, de felpörgetve, mint állat. Kapkodod a szemed. Azért egy jó nőnél, dekoltázsnál belassul egy pillanatra. Krisztina! Krisztina? Ja, ő a szomszédasszony volt. Neeem, nem afféle bőszoknyás, ablakban lógós, fakanalas kivitel. Nyugdíjas az igaz, de ügyvéd volt fénykorában és az a dekoltázs sok-sok ügyet nyerhetett neki. Hónapokig tréningeztem, hogy az arca is meglegyen. Mármint felismerjem máshol is.
Reggelente kikönyökölt a konyhaablakon és rágyújtott. Érzékien, szeretettel, ahogy csak az életet végigdohányzó emberek tudnak. A nap első cigarettája mindig egy kedves társ, helyrerakja a dolgokat, megnyugtat, hogy a dolgok még mindig ott vannak, ahol tegnap este lefekvéskor hagytad őket. Átszellemült, erotikus dohányzás volt ez. Az ajkairól. amelyek a cigarettát dédelgették, a szemed óhatatlanul csúszott lefelé a dekoltázsra. Ami neki a cigaretta volt, az nekem a két melle közötti völgy, két kisebb ránccal, amik - mint folyók - futottak össze a völgy alján egy apró anyajegyet közrefogva.
Sosem beszélgettünk reggelente. Jó reggelt elmakogva, szigorúan magázva, félig az utcát bámulva arra vártam, hogy a tekintetét elfordítsa, hogy megkaphassam a reggeli betevőt. A jelet, hogy minden rendben van. Gondolom tudta, gondolom legalább annyira fontos volt ez neki, mint nekem. Talán felidéztem benne valamelyik bírót, aki megbabonázva a lágyan ringó látványtól a javára döntött.
Elkalandoztam? Nem hiszem. Mondtam, hogy fontos minden elem.
Itt, ebben például az, hogy azon a reggelen Krisztina nem volt ott. Nem volt nyitva az ablak. Nem voltak ott a mellek, a dekoltázs, a cigaretta, az érzéki ajkak, a szertartás. Én ott voltam kávéval a kézben próbáltam megbirkózni a helyzet jelentésével.

It takes courage, persistance, loads of awareness to resist the gravity of mediocrity... and you fail often. Then you realize that you spend most of your life desperately avoiding any situation that could lead that way. But, but, but....it's so damn comfortable. Easy like a well-worn shoe. It feels that it fits you just fine.

in short: mediocrity and its pull is a bitch.

it seems death does not interest me at all.

- nem a beszelgetes a lenyeg.
- csak uljunk egy ideig?
- csak.
- amikor...
- ...megszolalunk, akkor ugyanazt mondjuk.
- akkor ez a...
- ...szerelem.

the scary thing is that when I'm in balance with myself and my life my inner persona looks out my eyes and bored out of its mind. realizing that my mind has reduced the world to a cartoon filled with one dimensional characters. conversations are boring, predictable, sometimes I simply cannot wait till the words and the thoughts formulate in others mind and I say it anyways. or just act because I know what they are thinking. no esp or any such nonsense. just one dimension comes with no depth and simplicity.
I struggle with the words, the expressions. initial thought is always the same: I cannot express myself. not in this language, not in the other. oral language is simply become inadequate to express myself in it. by the time I finished describing a thought or a feeling even I wouldn't be able to follow my own thoughts. art - in general - is a convenient substitute but it is subject to interpretation and while artists and critics alike claim that it is the actual point to it I disagree. most artists, real artists, just struggle desperately to express themselves. finding only inadequate tools.
mind evolved two ways very rapidly and the widening gap in society in many ways reflects that.

morning coffee thoughts.

- close your eyes. open. not your eyes you silly.
...
- yeah its there.
- sure?
- sure. wanna get it out?
- nah. got used to it. wouldnt feel whole without it anymore.
- very funny. on count to three.
- ok.
- one.
- auuuw. that hurt.you said three.
- and you would have moved on three.
- of course!
- thats why I did it on one. be grateful.
- I am. kinda. and also surprised.
- cos I got it out?
- no. because I didnt know I trust you.

post hoc ergo propter hoc

- az mi?
- ez? fogantyu.
- azt latom. de mire valo?
- szaz felett felhajtom, hogy le ne torjon.
- hogy? szaz felett?
- szaz felett csak szerencse van.
- es a fogantyu?
- teszi, amit tennie kell, amikor felhajtom.
- azaz?
- lassit, gyorsit, ved, fekez, vilagit. megcsinal barmit, ami eppen akkor szukseges, amikor felhajtom.
- es mukodik?
- persze, hogy mukodik. meg mindig itt vagyok.

- ugy erted megolt valakit?
- ugy. kenyszerbol.
- kenyszerbol? kit?
- a feleseget. rendori eroszak hatasara.
- hogy mi?
- figyi. emberunk ul az ebedloasztalnal. eppen vegzett a krumplihamozassal es most azzal van elfoglalva, hogy vekony karikakra vagja a frissen pucolt krumplit. nem egy mesterszakacs igy a bollerkes meretu hentelo az o fejeben tokeletesen alkalmas erre a feladatra. asszony hazaer. valami nagyon fontos hirrel siet be, mert meg a bejarati ajtot is nyitvahagyja. leul az uraval szemben, kozel hajol es elkezdi neki mondani barmi is az. emberunk kezeben megall a kes es figyel. ezt a pillanatot valasztja a helyi rendorors frissiben kinevezett ormestere, hogy a letartoztatasi parancsnak eleget tegyen...
- latom mar, hogy merre halad ez a tortenet. tuszul ejtette, mi?
- szegenyes a fantaziad. folytatom, ha hagyod.
- nah.
- mivel a bejarati ajtot nyitva talalta ezert beosont es megpillantotta az ajtoresen at a kezeben kest tarto gyanusitottat. gondolt egyet. szolgalati pisztolyat elrakta es az elektromos sokkoloert nyult. hatarozott mozdulattal belepett, emberunk hatahoz nyomta a sokkolot es megnyomta a gombot. amire egyikuk sem szamitott - tan legkevesbe az asszony -, hogy a szerencsetlen ember nem oldal iranyba fog rangani az elektrosokktol, hanem elore-hatra. igy kapott harom dofest az asszony arcba es torokba. a helyszinen verzett el.
- bazeg.
- hat igen bazeg. ezt az emleket probald kipszichoterapiazni az agyadbol. ember, rendor egyutt sirt.
- es most akkor ki olte meg az asszonyt?
- kit erdekel?

- balra, mindig balra.
- teged latnak.
- akkor beljebb huzodok. ide a ket agy koze. csak akkor vesznek itt eszre, amikor rank lepnek.
- jonak tunik.
- jo is. figyelj. este megyunk. nem ejjel, hanem este. elmegy mindenki. a kopasz leul a sorozatait nezni.
- de az ajto.
- en leszek mogotte. megriasztom a Kispilut. az legalabb ot percig vonyitani fog, mint a farkasok. te lepsz eloszor, en utanad. utana csak balra. mindig balra.
- a kapuig?
- persze, aztan majd megkerjuk oket szepen, hogy nyissak ki. balra, mindig balra a kamrakig. ott az utolso ablakon hopp. ugrani kell vagy egy metert.
- te nyitod?
- nana. te csak arra figyelj, hogy gyors legyel. meg a kamera odakint, ugye.
- csak teged latnak.
- ne legyel ebben olyan biztos.
- en az vagyok. te nem.

- Ennel kevesebbert is mondtam mar, hogy lofasz...

- Csak mondtam.

- Lofasz.

Mily halando orom olyasmit szeretni, miert eljohet a halal.

angolul tan jobb:

How terribly mortal to love what death can touch.

- Ebren vagy?
- Ebren.
- Miota?
- Miota kerdezted.
- Szerinted ez itt milyen fa?
- Ezert keltettel fel?
- Ehes vagyok. Szerintem fuge. Az eheto, nem?
- Lattal mar fugefat?
- Nem.
- En sem. Akkor honnan veszed, hogy fuge?
- Ize, hat lattam. Marmint nem eloben, hanem kepen.
- Kepen?
- Festmenyen na. Van az festo, aki Jezust meg a fugefakat... Tudod a fules.
- A fules? Van Gogh?
- Az az! Ismered?
- Nem volt szerencsem szemelyesen. De neki asszem eppen nincsen.
- Milye?
- Fule. Meg Jezus kepe se nagyon nem. Nem hogy fuge.
- Nem Jezus, hanem az asztalon...na... tudod mire gondolok.
- Dobbenetes modon igen. Csendelet?
- Az!
- Nem.

- Add a fejszet! Asszem bent vagyok!
- Nyelevel?
- Anyaddal. Adjad mar!
- Sietek. Itt van.
- Ez mi? Ez mi az isten aldjon meg! Ez csak a nyele!
- Lecsuszott. Hogy ize, itt maradt.
- Jussak ki a torkodon nyomom le.
- Akkor... visszaadod? Osszerakom.
- En meg malmozok, amig te legozol. A kest adjad gyorsba. Ha megkerdezed, hogy a nyelevel-e, akkor dugd is fel magadnak sebtiben, hogy ne nekem kelljen.

- Setaljunk?
Setaljunk.
Csendes, kesonyari ido volt. Kavics csikorgott a talpunk alatt. J. a fakat nezte.
- Latod azt ott? Ott, ahol a lombok melyre nyulnak? Ott a resen at latni a szobrot!
Voroses-sargas kavicsok voltak, nedves saras foltokkal tarkitva, ahogy a sok lab mar messzire rugdosta a koveket.
- Ott a tisztas! A nap meg pont odasut!
A tisztas kozepen maganyos fa allt, hatalmas lombkoronaval arnyeka mint level terult el a foldon.
- Nezd a marvanyt! A felirat sem kopott meg. Tenyleg olyan, mintha pihennenek...

- nem sirni kene.

- nem sirok, de attol meg faj.

- nem tortent semmi, ami fajjon.

- de. az elmulas tortent. a semmi tortent. azt tortent, hogy rajottem, belattam, hogy semmi nem tortent. ez faj.

- tudsz tenni ellene? tudsz tenni erte?

- elmult. nincs tobbet, ami volt. a hianya faj. a semmi faj.

- akkor tomd be. rakj oda valamit. talalj valamit, ami beleillik a hianyba.

- nem tudom, hogy akarom-e. neha jo, ha faj. talan tanulok valamit.

- azt tanuld, hogy ne add fel, ami egyszer a tied. csakazertse.

- majd legkozelebb.

- legyen legkozelebb.

Hemingway Challenge: Twenty-five Influential Writers Offer Original Fiction in 6 Words, No More, No Less.

• John Updike: "Forgive me!" "What for?" "Never mind."
• Irvine Welsh: Eyeballed me, killed him. Slight exaggeration.
• Norman Maller: Satan -- Jehovah -- fifteen rounds. A draw.
• Andrea Siegel: "Welcome to Moeshe Christiansen's Bar Mitzvah."
• Rick Moody: grass, cow, calf, milk, France
• AM Homes: He remembered something that never happened.
• Robert Olen Butler: Saigon hotel. Decades later. He weeps.
• Tobias Wolff: She gave. He took. He forgot.
• Courtney Eldridge: -- I love you... -- Love ya back.
• Memoir, Jerry Stahl: You are not shit. You are!
• Jamie O'Neill: All her life: half a house.
• Edward Albee: Poison; meditation; skiing; ants -- nothing worked.
• Michael Cunningham: My nemesis is dead. Now what?
• David Lodge: I saw. I conquered. Couldn't come.
• Brian Bouldrey: "Cyanide? Bitter almonds." He knew. How?
• Mary Gateskill: Father died. Mother triumphed. I left.
• Pickney Benedict: "You? Her? No dice, fat boy."
• Bruce Benderson: Mother's Day came, doubling Oedipus' pleasure.
• JT LeRoy: Tossed remorselessly, whiffle balls sure hurt.
• Rebecca Miller: As she fell, her mind wandered.
• Ben Greenman: It's negative. Say hi to mom.
• "A Short History of Academia," by Sue Grafton: Horny professor. Failing coed. No tenure.
• AG Pasquella: Shiva destroys Earth: "Well, that's that."
• Nicholas Weinstock: Havana's no place for hockey, coach.
• As published in the Fall 2004 issue of BlackBook Magazine.

a suvito szel, a kopogo eso,
a ropogo tuz, a dobogo teto.
rimtol nem lesz semmi szep.
a kozhelyek elborzasztanak.
minden el lett mondva, minden le lett irva.
masolj es lopj es remenyed annyi csupan, hogy tulel teged az, mit osszetakolsz.

- nem teljesen igy volt tervezve.
- nem? ugy erted, hogy volt terv?
- volt. van. de nem egeszen ugy tortennek a dolgok.
- a terved esetleg foglalt magaban olyasmit, ami segitene abban, hogy hatassal legyel az esemenyekre?
- igen. vagyis hogy inkabb amolyan figyelo-fele. tudod: tudni, latni, varni.
- hat sok jot nem hozott neked. egyaltalan mifele terv ez?
- vesz. minden csak veszterv, arra az esetre, ha megtortenne a rosszabb. mielott belepsz valahova meggyozodsz, hogy van kijarat is. ez is ilyen, csak annyi kijaratot csinaltal, hogy mar azt se tudod, hogy hol kell bemenni. meg hogy be kell-e egyaltalan.
- az meg remlik, hogy mi van bent?
- nagyon jonak kell lennie, mert emlekszem, hogy nagyon akartam bent lenni.

- es hat itt van ez.
- ez?
- buszkesegunk. letisztult, egyszeru forma.
- ez?
- a funkcionalitas szimboluma, ahol a forma a hasznossagnak van alarendelve.
- hogy mi?
- becsuletes asztalosmunka. tartos, javithato, teherbiro.
- ez akkor is csak egy raklap.

- are you sleeping?

- if you do you really shouldn't.

- wakey-wakey!

+ yes?

- can I come over?

+ I suppose you are just being polite.

- yep. in the elevator already.

+ and what prompted the immediate need of my company.

- I need to lick your ear...and some fingers...and a nipple. definitely a nipple.

+ I suppose it would be mutually beneficial.

- knock-knock.

It is crucial to be polite when there is some important licking to do.

- Nezopont kerdese az egesz.
- Szoval - ha jol ertem- , azt mondod, hogy nem latszik ez ilyen szarnak mindenhonnan.
- Igen. Igen, pont erre gondoltam.
- Es megis melyik lenne az a bizonyos pont, ahonnan nincs ez az egesz ugy elbaszva, ahogy?
- Hat. Talan akkor inkabb azt kene nezni, hogy mit is tanultal belole?
- Azt, hogy elobb rugjak, es nagyobbat es aztan se kerdezzek?
- Nem egeszen erre ertettem.
- A magadfajta jambor barmokra utaznak. Akinek az adott szo meg er valamit. Csak az erobol ert az ilyen. Probald ezt a nezopontot beemelni.

- Lattad? Szerintem mosolygott.
- Grimasz volt az es a botlasnak szolt. Eszre se vett.
- Botlas? Milyen botlas?
- Hat te...

nem volt szep ember.
talan a vallamig ert, seszinu (talan vilagosbarna volt, sotetbarna csikokkal) haja vekony, hosszu, ritkas, majdnem a vallat erte. Nem volt sem zsiros, sem elhanyagolt, de meg kozelrol is azt a hatast keltette. a fejteton levo kopaszodas micisapkaval takarta, ami nem javitott a helyzeten. hosszukas, kampos orrat miatt olyba tunt, mintha allandoan kicsit alattomosan mosolyogna (igy utolag meggondolva tan ugyis volt, nem csak tunt). szarkalabak a szeme alatt es a szaja sarkaban eleg melyek ahhoz, hogy ne tunjon fiatalnak, de eleg felsziniek ahhoz, hogy elbizonytalanodj a korat illetoen. Szurke vasalt inget viselt, akkuratusan vegiggombolva nyakig, legombolt gallerral es mandzsettagombokkal. Ahogy kozelebb lepett mosolya szelesedett, sapkajat lekapta felfedve valasztekat, mely mint egy kardvagas szogegyenesen osztotta kette a koponyat ket ritkas hajjal boritott felgombre. sargasrozsaszin nyelvet egy pillanatra megvillantva megnyalta a szajat, majd alazatos hangon jo estet kivant.
valami melyrol jovo viszolygassal koszontem vissza. az a fajta undor volt ez, amit egy a sarokban harom napja rohado es lassan levet ereszto levelibekanak tart fenn az ember.

tisztelt holgyem,

engedtessek meg, hogy alabbi levelemben roviden magyarazattal szolgaljak arra, hogy mikent adodott az a szituacio, amely kivaltotta az onok jogos megrokonyodeset es rosszallasat.
ahhoz azonban, hogy erdemben probaljam magam megertetni szuksegeltetik nemi hattertortenet magamrol es igy talan ertelmet nyer jelenletem ott es akkent.
mar nagyon fiatalon vonzodast ereztem effele helyek irant, ahol - bar ember mar jart - erdemi nyomot nem hagyott a civilizacio es nem elsosorban azert, mert vad termeszeti elemek elmostak mindazt, mit evszazadok - mit szazadok, ezredek - soran az ember oda epitett vagy esetleg szimplan ottfelejtett. ezek a helyek azok, ahol pusztan a feledes elmossa azokat a mementokat, amelyekbol talan egy tortenet, egy tortenelem lenne formalhato. nem hagyva mast csupan, mint egy talanyt, par nyomot, amelyek sem korban, sem idoben, sem formaban nem passzolnak, csupan terben foglalnak egymashoz kozel helyet.
szamomra e tajek, es meg sok mas ehhez talan foghato, kincseskamrat, felfedeznivalo csodakat, mar-mar erzeki oromot jelent. ugy erzem, gondolom, hogy ezen videk megfejtese, titkainak felterkepezese az en szerepem, az en kuldetesem, az emberiseg elorehaladasahoz valo hozzajarulasom.
szandekomban nem all es sosem allt barminemu jogot formalni a terulet es titkai felett, nem hiszek abban, hogy barmilyen jelkep, szobor vagy memento kutathato vagy ertelmezheto a sajat helyen, teruleten kivul. melyen megvetek minden olyan muzeumot, tarolot es gyujtot, aki abban leli oromet, hogy ezen helyeket mintegy megszentsegtelenitve fosztja meg mindattol, ami varazslatossa, titokzatossa es - mar megbocsassanak a szoert - igaziva teszi oket.
erdeklodesem ugyanakkor nem okkult, nem transzcendens elmenyekre vagyom - bar bevallani vagyok kenytelen, hogy utazasaim soran volt ilyenben reszem -, tortenesznek, kutatonak gondolom es vallom magam, aki morzsakbol, emlek- es targyforgacsokbol, apro nyomokbol, megerzesekbol, hangulatbol epit tortenetet es azt formalja az ido soran mindaddig, amig a tortenet pontosan bele nem illeszkedik a tajba, akkent, ahogy a kod teszi minden hajnalon: eltakarva mindazt, mi jelentektelen es kihangsulyozva az arra erdemeseket. es mikent a jo meselo teszi, ahogy halad a tortenetben a kod is elotar ujabb es ujabb reszleteket, ahogy az utazo lepked az emlekek es nyomok zsombekjai es szirtjei kozott.
elkalandoztam tudom, de szandekom az volt, hogy onok is ertsek es erezzek at elhivatottsagom fokat, azt a szenvedelyt, amellyel a mindennapjaimat athatja a vagy, hogy e tajon es ehhez hasonlo videken toltsem idom.
igyekszem targyszeru lenni es ekkent reagalva felvetett kerdesere miszerint szandekomban allt-e edesapja sirjat barmilyen formaban megszentsegteleniteni, emleket barmilyen modon megserteni, hatarozott nemmel kell felelnem. nem ismertem ezt az embert, de meggyozodesem, hogy nagyszeru ferfi volt, hisz lattam ont es szamomra bizonyiteknak ez eppen eleg. meg ennyi ev utan is latom, hogy a szeretete korul lengi ont es higgye el, hogy onnel gyaszolom mind a mai napig es eletem egyik nagy megtiszteltetesenek veszem, ha vallamat, karomat felajanlhatom a szomorusagtol megbicsaklott labanak tamaszkent.
ugyanakkor azt is gondolom, hogy e kornyek tortenetenek edesapja es elete szerves resze es ekkent nem elhanyagolhato, kutatasaim, tortenetfuzesemnek szerves resze kell, hogy legyen. szerepet majd a tortenet es korulmenyek dontik el, en csupan kronikas vagyok ki hianyzo fejezeteket potol ki. kerem ertse meg, hogy sebeket szakitani nem kivanok, ontol tobbet, mint megertest nem varok es azt is inkabb kerem es remelem csupan.

maradok tisztelettel es orok csodalattal
huseges hive

szoknyat vegyel.
nem kell ok. de ha megis, am legyen: szep vagy benne. kivanatos. rad simul, ahogy a szelbe fordulsz.
szinte mar kolteszet az. nem eleg ez oknak?
mikor az olembe huppansz, kezem vegigsiklik a vadlidon. tenyerem felgombjebe olelem kicsi terded, kenyeztetem egy picit, ahogy a huvelykem mar a combod barsonyan simit.
ujjaim a piheken siklanak, ahogy megtelepszenek a szoknyad takarasaban egy pillanatra. csak addig csupan mig lelegzeted egy kicsit lassubbra valt.
szoknyat vegyel. az alantas ok epp eleg.

(bertolt brecht sic!)

- Teatralis egy kicsit, nemde?
- Szimbolikus.
-Ugyanaz. A fohos elalel, majd rozsaszirmot visz a szel a messzesegbe...
- Gunyolodj csak. Melankolikus akart lenni. Edesbus.
- Ripacskodas ez nem mas.
- En nem hallom futyulni a kozonseget. Meg aztan nem is erdekelne a futtyszo.
- Azt hallod, amit hallani akarsz.
- Szerintem pont ettol lesz szep a vilagom.
- Bolond vagy.
- Sosem tagadtam. A bolondok boldogok tudnak lenni.
- Hogy miert is?
- Miert ne?

....ahogy a viz elmosta az utolsot is, bucsut intettem az armadanak. olvasni ultem le a parton. vegigolvasni mindazt, amit irtam de sosem kuldtem el. "ha jo papirhajot akarsz csinalni, akkor a legfontosabb a gerinc nem a vitorla. az a jo papirhajo, ami soka sullyed el. mert mind elsullyed, tudod?"

massziv flotta lett a halombol, tan meg amerikaig is elernek. ahogy sotetedett  meg lattam egyiket-masikat bukdacsolni egy-egy hullam tetejen. 

szinte elottem volt, ahogy a viz kimossa a sorokat kezdve a megszolitassal megallithatatlanul mig elmossa az utolsot is...

- itt jo lesz.
- itt?
- van ez olyan, mint barmelyik masik. latod? masok is hasznaltak mar.
- attol meg nem lesz jobb.
- indulni kene. nincs mar sok ido.
- kerlek ne siettess. egyszer csinalom eletemben, szeretnem nem rohanva.
- azt hittem ezen mar tul vagyunk.
- te esetleg. en azert meg baratkozom a gondolattal. nagyon hozzaszoktam mar.
- egy pillanat az egesz es nem fog hianyozni.
- ezt ugy mondod, mintha te mar csinaltad volna...
- nem en, de lathatoan engem jobban erdekel, hogy milyen is lesz odafent.
- mindig is optimista voltal.
- inkabb csak realista.
- ez a szituacio annyira metafizikus, hogy ennek a szonak itt nem sok ertelme van.
- kesz vagy?
- kesz, amennyire egyaltalan lehetek. lehetne, hogy egy kicsit odebb? ott. kozelebb ahhoz a fahoz, szep arnyeka van. olyan lesz, mintha pihennenk.

ennyi ev utan sem

Azt gondoltam, hogy ennyi ido utan mar megbizhatok magamban.
Csak par percre nem figyeltem es tessek.
Sok ev kemeny munkajat sikerult ismet a porba. De legalabb tisztan latom mar, hogy tovabbra sincs szabad vegyertekem erzelmi fronton. Lassan meg kell ezzel bekelnem.
Egyszeruen nem hagyhatom magamat egyedul magammal.

- jo nap volt. - mondta.
baratom befejezte harcat a rakkal. hetek ota halvanyult hozza a ropogosra mosott agynemuhoz.
meg reggel volt es nem kellett sok beszed, hogy rajojjek: menni akar.
kabeleket, csoveket huzigaltunk, csak egy pillanatra alltunk meg, ahogy a doktor belepett.
- nincs jelentosege. - szemeben megertes es faradtsag csillogott.
nagyon szep volt a park, ahogy komotosan atkeltunk. ugyelve, hogy arnyekbol arnyekba lepjunk.
- meg az kene, hogy megegjek.
konyvesboltot talaltunk, ami buszken hirdette, hogy minden van. O Nietzsche-t kert, en Schopenhauert. kajan vigyorral az arcomon figyeltem adaz kuzdelmet a kedves eladoval es a helyes betuzessel, mig en probaltam a klasszikus zene reszlegen ugy tenni, mintha tenyleg itt talalnam, amit keresek.
- csak a szerelem hianyzik - mondta kesobb. - azok a pillanatok, amikor nem tudsz meglenni fizikai kapcsolat nelkul, amikor olelni, tapintani, simogatni kell. amikor a meztelen oleles sem eleg kozeli, amikor szex kozben a masikba akarsz bujni. nah az hianyzik.
jo nap volt.
fogtam a kezet, mig lement a nap. mosolygott.

...es befordultunk egy poros valahova. delutan volt, talan harom korul jarhatott. abban a kutyamelegben minden kihalt volt. valahol a falu vegen - vagy tan az ut ert veget ott? - egy benzinkut korvonalai sejlettek.
egy biccentes, egy iranyba feszitett allkapocs es egy grimasz. egyetertett. talan meg egy hideg uditore is futja a tankolas utan...
- beletellik egy par percbe. csak az egyik pumpa megy, az is csak felig...
otven korul lehetett, oszes, belefaradt es torodott abba, hogy ezt csinalja most mar mindig. megtorpan egy pillanatra:
- ablak, gumik, olaj?
valaszt joforman nem is varva csoszog vissza az arnyekba. lassan csorognak a decik. itt leszunk egy darabig.
mellettem meg felig mar alszik az ulesbe kuporodva, hogy nap ne erje. felnez egy pillanatra:
- jobb ha megyunk. messze van meg.
a kicsi hatul. fel se riadt arra, hogy megalltunk. jobb is igy, meg megkerdezne, hogy merre jarunk. nem tudom mit valaszolnek.

- szep darab.
- szep? a naplemente az szep. ez gyonyoru. mestermunka.
- az az. megveszi?
- ennyiert? azonnal. ketszer ennyit is adnek erte.
- kinek lesz?
- azt meg nem tudom, de sose art, ha van egy a haznal.
- csak a meret miatt kerdem.
- jo lesz anyamnak, apamnak. a kutyat meg se rakhatom ilyenbe. megszolnanak az emberek.
- szoval csak tartalekba.
- a polcon elfer, enni nem ker. kar, hogy egy ilyen mestermunka a foldben vegzi. napestig elnezegetne az emberfia azokat az intarziakat.
- igaz, igaz.

- csak felfele visz.
- mit mond?
- csak felfele visz.
- micsoda?
- hat a lepcso.
- mit erdekel engem a lepcso?
- hat azt bamulja mar egy ideje. csak felfele visz.
- csak fel?
- lefele nem jott senki.
- miota?
- figyelem egy ideje.
- nekem odafent akad dolgom.
- az jo.
- de hogy jovok le?
- minek jonne, ha mar felment?

- mit csinalsz?
- figyelek.
- mire?
- hat nem rad.
- de mire?
- ott. latod?
- nem, de en is szivesen figyelnek.
- mire?
- rad.

He was the kind of person who'd hand out Happy Meals on his mother's wake.

na figyelj. ez ugy van, hogy megfogod a veget. te most figyelsz? elmondom megegyszer persze. nincsen mas dolgom. figyeljel. megfogod a veget itt. nem ott. ott eget. faj, mi? mondtam, hogy ne ott fogd meg. jaj ne mar, hogy fajjon. figyeljel, mert igy sose vegzunk. most miert ballal? jobbal se vagy nagy kiraly, de a bal mar frankon ijeszto. meg csak nem is piros. jo, latom. feher. az nem holyag. jo akkor csinalom egyedul. vizet eressz ra.

- beljebb?
- beljebb.
- sokkal?
- nem sokkal, csak eppen egy kicsit.
- most jo?
- majdnem, csak meg egy kicsit. ezt erezni kell.
- konnyu neked, te csak ott fekszel.
- te meg izeg-mozogsz es majd jol szetrugom a valagad.

baratomra majdnem raszakadt az autoja szereles kozben. a szerencsejenel csak a hidegvere nagyobb. mondjuk ket kilot fogyott ropke tiz perc alatt, amig az auto ujra felemelkedett. egy karcolas se.

- most akkor mi lesz?
- mi lenne? varunk.
- de meddig?
- ameddig kell. ne idegesits mar.
- de mi van, ha nem jon el?
- mindig eljott, most is el fog jonni.

…
- megigerte?
- meg.
- kesik.
- faszt kesik. mi vagyunk koran.

…
- te mar vartal ra maskor is?
- persze, de nem kellett varni, mert pontos volt.
- kiveve most.
- most is pontos lesz.
- mar itt kene lennie.
- meg van par perce. pontos lesz.
…

"...van egyfajta karaktere. Olyasfele, mint a sorjas szokol radionak..."

Vannak dolgok,
amik ha nem lennének,
akkor sem kéne őket
kitalálni.

Petőcz András: Amikor megjött Jolán Amikor megjött Jolán és
kezében azt a büdös kéthetes
hullát cipelte

egyszóval amikor megjött Jolán
kicsit mindannyian
mondom
kicsit mindannyian csodálkoztunk
nem tudtuk mire vélni a dolgot
nemcsak a hulla miatt
á nemcsak a hulla miatt
hiszen ennyire nem vagyunk vaskalaposak
Jolán helyzete meg különösen
hogy úgy mondjam
egyedien különös volt
tudod
csupán dióhéjban vázolom a dolgot
szóval
Jolán 25 évének dacára
már őszült és
erről bizony ő nem tehetett
inkább 26 éves és kéthetes exférje
hogy úgy mondjam
de ne szaporítsuk a szót
így (csupán dióhéjban)
egy indulatos percben baltával kettészelte
feltrancsírozta nem létező gyermekei apjának koponyáját
(dióhéjban tehát így áll a helyzet)

de nem ez a lényeg

egyszóval amikor eljött Jolán
kicsit mindannyian
mondom
kicsit mindannyian csodálkoztunk
mi a fenének hozza ide a hullát
kérdezgettük magunkban
de Jolán kedvesen mosolyogni kezdett
A BŐRÉNEK MÁR ERŐSEN DILIHÁZ-SZAGA VOLT
hoztam egy kis húst ezekben az ínséges időkben
mondta és nevetett
a hentes akart érte adni egy százast
de én csak rátok gondoltam szeretteim
mondta és nevetett

másnap aztán Jolán is
sima hullamérgezés nem nagy ügy
az ember nem tudhatja mibe hal bele.

respect zetor leila for publishing

kit.
kit nem.
senkit.
akkor sem.
csak befogom a szám.
lefogom a kezem.
cssss.
megerőszakolom magam.

ha egy lábra állva, derékig olajosan azt mondogatod egy csavarnak intim kettesben, h kurvanyád, kurvanyád, mennyé' be, akkor az már szex, nem?