- jo nap volt. - mondta.
baratom befejezte harcat a rakkal. hetek ota halvanyult hozza a ropogosra mosott agynemuhoz.
meg reggel volt es nem kellett sok beszed, hogy rajojjek: menni akar.
kabeleket, csoveket huzigaltunk, csak egy pillanatra alltunk meg, ahogy a doktor belepett.
- nincs jelentosege. - szemeben megertes es faradtsag csillogott.
nagyon szep volt a park, ahogy komotosan atkeltunk. ugyelve, hogy arnyekbol arnyekba lepjunk.
- meg az kene, hogy megegjek.
konyvesboltot talaltunk, ami buszken hirdette, hogy minden van. O Nietzsche-t kert, en Schopenhauert. kajan vigyorral az arcomon figyeltem adaz kuzdelmet a kedves eladoval es a helyes betuzessel, mig en probaltam a klasszikus zene reszlegen ugy tenni, mintha tenyleg itt talalnam, amit keresek.
- csak a szerelem hianyzik - mondta kesobb. - azok a pillanatok, amikor nem tudsz meglenni fizikai kapcsolat nelkul, amikor olelni, tapintani, simogatni kell. amikor a meztelen oleles sem eleg kozeli, amikor szex kozben a masikba akarsz bujni. nah az hianyzik.
jo nap volt.
fogtam a kezet, mig lement a nap. mosolygott.

...es befordultunk egy poros valahova. delutan volt, talan harom korul jarhatott. abban a kutyamelegben minden kihalt volt. valahol a falu vegen - vagy tan az ut ert veget ott? - egy benzinkut korvonalai sejlettek.
egy biccentes, egy iranyba feszitett allkapocs es egy grimasz. egyetertett. talan meg egy hideg uditore is futja a tankolas utan...
- beletellik egy par percbe. csak az egyik pumpa megy, az is csak felig...
otven korul lehetett, oszes, belefaradt es torodott abba, hogy ezt csinalja most mar mindig. megtorpan egy pillanatra:
- ablak, gumik, olaj?
valaszt joforman nem is varva csoszog vissza az arnyekba. lassan csorognak a decik. itt leszunk egy darabig.
mellettem meg felig mar alszik az ulesbe kuporodva, hogy nap ne erje. felnez egy pillanatra:
- jobb ha megyunk. messze van meg.
a kicsi hatul. fel se riadt arra, hogy megalltunk. jobb is igy, meg megkerdezne, hogy merre jarunk. nem tudom mit valaszolnek.

- szep darab.
- szep? a naplemente az szep. ez gyonyoru. mestermunka.
- az az. megveszi?
- ennyiert? azonnal. ketszer ennyit is adnek erte.
- kinek lesz?
- azt meg nem tudom, de sose art, ha van egy a haznal.
- csak a meret miatt kerdem.
- jo lesz anyamnak, apamnak. a kutyat meg se rakhatom ilyenbe. megszolnanak az emberek.
- szoval csak tartalekba.
- a polcon elfer, enni nem ker. kar, hogy egy ilyen mestermunka a foldben vegzi. napestig elnezegetne az emberfia azokat az intarziakat.
- igaz, igaz.

- csak felfele visz.
- mit mond?
- csak felfele visz.
- micsoda?
- hat a lepcso.
- mit erdekel engem a lepcso?
- hat azt bamulja mar egy ideje. csak felfele visz.
- csak fel?
- lefele nem jott senki.
- miota?
- figyelem egy ideje.
- nekem odafent akad dolgom.
- az jo.
- de hogy jovok le?
- minek jonne, ha mar felment?

- mit csinalsz?
- figyelek.
- mire?
- hat nem rad.
- de mire?
- ott. latod?
- nem, de en is szivesen figyelnek.
- mire?
- rad.

He was the kind of person who'd hand out Happy Meals on his mother's wake.