- jo nap volt. - mondta.
baratom befejezte harcat a rakkal. hetek ota halvanyult hozza a ropogosra mosott agynemuhoz.
meg reggel volt es nem kellett sok beszed, hogy rajojjek: menni akar.
kabeleket, csoveket huzigaltunk, csak egy pillanatra alltunk meg, ahogy a doktor belepett.
- nincs jelentosege. - szemeben megertes es faradtsag csillogott.
nagyon szep volt a park, ahogy komotosan atkeltunk. ugyelve, hogy arnyekbol arnyekba lepjunk.
- meg az kene, hogy megegjek.
konyvesboltot talaltunk, ami buszken hirdette, hogy minden van. O Nietzsche-t kert, en Schopenhauert. kajan vigyorral az arcomon figyeltem adaz kuzdelmet a kedves eladoval es a helyes betuzessel, mig en probaltam a klasszikus zene reszlegen ugy tenni, mintha tenyleg itt talalnam, amit keresek.
- csak a szerelem hianyzik - mondta kesobb. - azok a pillanatok, amikor nem tudsz meglenni fizikai kapcsolat nelkul, amikor olelni, tapintani, simogatni kell. amikor a meztelen oleles sem eleg kozeli, amikor szex kozben a masikba akarsz bujni. nah az hianyzik.
jo nap volt.
fogtam a kezet, mig lement a nap. mosolygott.