- Setaljunk?
Setaljunk.
Csendes, kesonyari ido volt. Kavics csikorgott a talpunk alatt. J. a fakat nezte.
- Latod azt ott? Ott, ahol a lombok melyre nyulnak? Ott a resen at latni a szobrot!
Voroses-sargas kavicsok voltak, nedves saras foltokkal tarkitva, ahogy a sok lab mar messzire rugdosta a koveket.
- Ott a tisztas! A nap meg pont odasut!
A tisztas kozepen maganyos fa allt, hatalmas lombkoronaval arnyeka mint level terult el a foldon.
- Nezd a marvanyt! A felirat sem kopott meg. Tenyleg olyan, mintha pihennenek...

- nem sirni kene.

- nem sirok, de attol meg faj.

- nem tortent semmi, ami fajjon.

- de. az elmulas tortent. a semmi tortent. azt tortent, hogy rajottem, belattam, hogy semmi nem tortent. ez faj.

- tudsz tenni ellene? tudsz tenni erte?

- elmult. nincs tobbet, ami volt. a hianya faj. a semmi faj.

- akkor tomd be. rakj oda valamit. talalj valamit, ami beleillik a hianyba.

- nem tudom, hogy akarom-e. neha jo, ha faj. talan tanulok valamit.

- azt tanuld, hogy ne add fel, ami egyszer a tied. csakazertse.

- majd legkozelebb.

- legyen legkozelebb.

Hemingway Challenge: Twenty-five Influential Writers Offer Original Fiction in 6 Words, No More, No Less.

• John Updike: "Forgive me!" "What for?" "Never mind."
• Irvine Welsh: Eyeballed me, killed him. Slight exaggeration.
• Norman Maller: Satan -- Jehovah -- fifteen rounds. A draw.
• Andrea Siegel: "Welcome to Moeshe Christiansen's Bar Mitzvah."
• Rick Moody: grass, cow, calf, milk, France
• AM Homes: He remembered something that never happened.
• Robert Olen Butler: Saigon hotel. Decades later. He weeps.
• Tobias Wolff: She gave. He took. He forgot.
• Courtney Eldridge: -- I love you... -- Love ya back.
• Memoir, Jerry Stahl: You are not shit. You are!
• Jamie O'Neill: All her life: half a house.
• Edward Albee: Poison; meditation; skiing; ants -- nothing worked.
• Michael Cunningham: My nemesis is dead. Now what?
• David Lodge: I saw. I conquered. Couldn't come.
• Brian Bouldrey: "Cyanide? Bitter almonds." He knew. How?
• Mary Gateskill: Father died. Mother triumphed. I left.
• Pickney Benedict: "You? Her? No dice, fat boy."
• Bruce Benderson: Mother's Day came, doubling Oedipus' pleasure.
• JT LeRoy: Tossed remorselessly, whiffle balls sure hurt.
• Rebecca Miller: As she fell, her mind wandered.
• Ben Greenman: It's negative. Say hi to mom.
• "A Short History of Academia," by Sue Grafton: Horny professor. Failing coed. No tenure.
• AG Pasquella: Shiva destroys Earth: "Well, that's that."
• Nicholas Weinstock: Havana's no place for hockey, coach.
• As published in the Fall 2004 issue of BlackBook Magazine.

a suvito szel, a kopogo eso,
a ropogo tuz, a dobogo teto.
rimtol nem lesz semmi szep.
a kozhelyek elborzasztanak.
minden el lett mondva, minden le lett irva.
masolj es lopj es remenyed annyi csupan, hogy tulel teged az, mit osszetakolsz.

- nem teljesen igy volt tervezve.
- nem? ugy erted, hogy volt terv?
- volt. van. de nem egeszen ugy tortennek a dolgok.
- a terved esetleg foglalt magaban olyasmit, ami segitene abban, hogy hatassal legyel az esemenyekre?
- igen. vagyis hogy inkabb amolyan figyelo-fele. tudod: tudni, latni, varni.
- hat sok jot nem hozott neked. egyaltalan mifele terv ez?
- vesz. minden csak veszterv, arra az esetre, ha megtortenne a rosszabb. mielott belepsz valahova meggyozodsz, hogy van kijarat is. ez is ilyen, csak annyi kijaratot csinaltal, hogy mar azt se tudod, hogy hol kell bemenni. meg hogy be kell-e egyaltalan.
- az meg remlik, hogy mi van bent?
- nagyon jonak kell lennie, mert emlekszem, hogy nagyon akartam bent lenni.

- es hat itt van ez.
- ez?
- buszkesegunk. letisztult, egyszeru forma.
- ez?
- a funkcionalitas szimboluma, ahol a forma a hasznossagnak van alarendelve.
- hogy mi?
- becsuletes asztalosmunka. tartos, javithato, teherbiro.
- ez akkor is csak egy raklap.

- are you sleeping?

- if you do you really shouldn't.

- wakey-wakey!

+ yes?

- can I come over?

+ I suppose you are just being polite.

- yep. in the elevator already.

+ and what prompted the immediate need of my company.

- I need to lick your ear...and some fingers...and a nipple. definitely a nipple.

+ I suppose it would be mutually beneficial.

- knock-knock.

It is crucial to be polite when there is some important licking to do.

- Nezopont kerdese az egesz.
- Szoval - ha jol ertem- , azt mondod, hogy nem latszik ez ilyen szarnak mindenhonnan.
- Igen. Igen, pont erre gondoltam.
- Es megis melyik lenne az a bizonyos pont, ahonnan nincs ez az egesz ugy elbaszva, ahogy?
- Hat. Talan akkor inkabb azt kene nezni, hogy mit is tanultal belole?
- Azt, hogy elobb rugjak, es nagyobbat es aztan se kerdezzek?
- Nem egeszen erre ertettem.
- A magadfajta jambor barmokra utaznak. Akinek az adott szo meg er valamit. Csak az erobol ert az ilyen. Probald ezt a nezopontot beemelni.

- Lattad? Szerintem mosolygott.
- Grimasz volt az es a botlasnak szolt. Eszre se vett.
- Botlas? Milyen botlas?
- Hat te...

nem volt szep ember.
talan a vallamig ert, seszinu (talan vilagosbarna volt, sotetbarna csikokkal) haja vekony, hosszu, ritkas, majdnem a vallat erte. Nem volt sem zsiros, sem elhanyagolt, de meg kozelrol is azt a hatast keltette. a fejteton levo kopaszodas micisapkaval takarta, ami nem javitott a helyzeten. hosszukas, kampos orrat miatt olyba tunt, mintha allandoan kicsit alattomosan mosolyogna (igy utolag meggondolva tan ugyis volt, nem csak tunt). szarkalabak a szeme alatt es a szaja sarkaban eleg melyek ahhoz, hogy ne tunjon fiatalnak, de eleg felsziniek ahhoz, hogy elbizonytalanodj a korat illetoen. Szurke vasalt inget viselt, akkuratusan vegiggombolva nyakig, legombolt gallerral es mandzsettagombokkal. Ahogy kozelebb lepett mosolya szelesedett, sapkajat lekapta felfedve valasztekat, mely mint egy kardvagas szogegyenesen osztotta kette a koponyat ket ritkas hajjal boritott felgombre. sargasrozsaszin nyelvet egy pillanatra megvillantva megnyalta a szajat, majd alazatos hangon jo estet kivant.
valami melyrol jovo viszolygassal koszontem vissza. az a fajta undor volt ez, amit egy a sarokban harom napja rohado es lassan levet ereszto levelibekanak tart fenn az ember.

tisztelt holgyem,

engedtessek meg, hogy alabbi levelemben roviden magyarazattal szolgaljak arra, hogy mikent adodott az a szituacio, amely kivaltotta az onok jogos megrokonyodeset es rosszallasat.
ahhoz azonban, hogy erdemben probaljam magam megertetni szuksegeltetik nemi hattertortenet magamrol es igy talan ertelmet nyer jelenletem ott es akkent.
mar nagyon fiatalon vonzodast ereztem effele helyek irant, ahol - bar ember mar jart - erdemi nyomot nem hagyott a civilizacio es nem elsosorban azert, mert vad termeszeti elemek elmostak mindazt, mit evszazadok - mit szazadok, ezredek - soran az ember oda epitett vagy esetleg szimplan ottfelejtett. ezek a helyek azok, ahol pusztan a feledes elmossa azokat a mementokat, amelyekbol talan egy tortenet, egy tortenelem lenne formalhato. nem hagyva mast csupan, mint egy talanyt, par nyomot, amelyek sem korban, sem idoben, sem formaban nem passzolnak, csupan terben foglalnak egymashoz kozel helyet.
szamomra e tajek, es meg sok mas ehhez talan foghato, kincseskamrat, felfedeznivalo csodakat, mar-mar erzeki oromot jelent. ugy erzem, gondolom, hogy ezen videk megfejtese, titkainak felterkepezese az en szerepem, az en kuldetesem, az emberiseg elorehaladasahoz valo hozzajarulasom.
szandekomban nem all es sosem allt barminemu jogot formalni a terulet es titkai felett, nem hiszek abban, hogy barmilyen jelkep, szobor vagy memento kutathato vagy ertelmezheto a sajat helyen, teruleten kivul. melyen megvetek minden olyan muzeumot, tarolot es gyujtot, aki abban leli oromet, hogy ezen helyeket mintegy megszentsegtelenitve fosztja meg mindattol, ami varazslatossa, titokzatossa es - mar megbocsassanak a szoert - igaziva teszi oket.
erdeklodesem ugyanakkor nem okkult, nem transzcendens elmenyekre vagyom - bar bevallani vagyok kenytelen, hogy utazasaim soran volt ilyenben reszem -, tortenesznek, kutatonak gondolom es vallom magam, aki morzsakbol, emlek- es targyforgacsokbol, apro nyomokbol, megerzesekbol, hangulatbol epit tortenetet es azt formalja az ido soran mindaddig, amig a tortenet pontosan bele nem illeszkedik a tajba, akkent, ahogy a kod teszi minden hajnalon: eltakarva mindazt, mi jelentektelen es kihangsulyozva az arra erdemeseket. es mikent a jo meselo teszi, ahogy halad a tortenetben a kod is elotar ujabb es ujabb reszleteket, ahogy az utazo lepked az emlekek es nyomok zsombekjai es szirtjei kozott.
elkalandoztam tudom, de szandekom az volt, hogy onok is ertsek es erezzek at elhivatottsagom fokat, azt a szenvedelyt, amellyel a mindennapjaimat athatja a vagy, hogy e tajon es ehhez hasonlo videken toltsem idom.
igyekszem targyszeru lenni es ekkent reagalva felvetett kerdesere miszerint szandekomban allt-e edesapja sirjat barmilyen formaban megszentsegteleniteni, emleket barmilyen modon megserteni, hatarozott nemmel kell felelnem. nem ismertem ezt az embert, de meggyozodesem, hogy nagyszeru ferfi volt, hisz lattam ont es szamomra bizonyiteknak ez eppen eleg. meg ennyi ev utan is latom, hogy a szeretete korul lengi ont es higgye el, hogy onnel gyaszolom mind a mai napig es eletem egyik nagy megtiszteltetesenek veszem, ha vallamat, karomat felajanlhatom a szomorusagtol megbicsaklott labanak tamaszkent.
ugyanakkor azt is gondolom, hogy e kornyek tortenetenek edesapja es elete szerves resze es ekkent nem elhanyagolhato, kutatasaim, tortenetfuzesemnek szerves resze kell, hogy legyen. szerepet majd a tortenet es korulmenyek dontik el, en csupan kronikas vagyok ki hianyzo fejezeteket potol ki. kerem ertse meg, hogy sebeket szakitani nem kivanok, ontol tobbet, mint megertest nem varok es azt is inkabb kerem es remelem csupan.

maradok tisztelettel es orok csodalattal
huseges hive

szoknyat vegyel.
nem kell ok. de ha megis, am legyen: szep vagy benne. kivanatos. rad simul, ahogy a szelbe fordulsz.
szinte mar kolteszet az. nem eleg ez oknak?
mikor az olembe huppansz, kezem vegigsiklik a vadlidon. tenyerem felgombjebe olelem kicsi terded, kenyeztetem egy picit, ahogy a huvelykem mar a combod barsonyan simit.
ujjaim a piheken siklanak, ahogy megtelepszenek a szoknyad takarasaban egy pillanatra. csak addig csupan mig lelegzeted egy kicsit lassubbra valt.
szoknyat vegyel. az alantas ok epp eleg.

(bertolt brecht sic!)

- Teatralis egy kicsit, nemde?
- Szimbolikus.
-Ugyanaz. A fohos elalel, majd rozsaszirmot visz a szel a messzesegbe...
- Gunyolodj csak. Melankolikus akart lenni. Edesbus.
- Ripacskodas ez nem mas.
- En nem hallom futyulni a kozonseget. Meg aztan nem is erdekelne a futtyszo.
- Azt hallod, amit hallani akarsz.
- Szerintem pont ettol lesz szep a vilagom.
- Bolond vagy.
- Sosem tagadtam. A bolondok boldogok tudnak lenni.
- Hogy miert is?
- Miert ne?

....ahogy a viz elmosta az utolsot is, bucsut intettem az armadanak. olvasni ultem le a parton. vegigolvasni mindazt, amit irtam de sosem kuldtem el. "ha jo papirhajot akarsz csinalni, akkor a legfontosabb a gerinc nem a vitorla. az a jo papirhajo, ami soka sullyed el. mert mind elsullyed, tudod?"

massziv flotta lett a halombol, tan meg amerikaig is elernek. ahogy sotetedett  meg lattam egyiket-masikat bukdacsolni egy-egy hullam tetejen. 

szinte elottem volt, ahogy a viz kimossa a sorokat kezdve a megszolitassal megallithatatlanul mig elmossa az utolsot is...

- itt jo lesz.
- itt?
- van ez olyan, mint barmelyik masik. latod? masok is hasznaltak mar.
- attol meg nem lesz jobb.
- indulni kene. nincs mar sok ido.
- kerlek ne siettess. egyszer csinalom eletemben, szeretnem nem rohanva.
- azt hittem ezen mar tul vagyunk.
- te esetleg. en azert meg baratkozom a gondolattal. nagyon hozzaszoktam mar.
- egy pillanat az egesz es nem fog hianyozni.
- ezt ugy mondod, mintha te mar csinaltad volna...
- nem en, de lathatoan engem jobban erdekel, hogy milyen is lesz odafent.
- mindig is optimista voltal.
- inkabb csak realista.
- ez a szituacio annyira metafizikus, hogy ennek a szonak itt nem sok ertelme van.
- kesz vagy?
- kesz, amennyire egyaltalan lehetek. lehetne, hogy egy kicsit odebb? ott. kozelebb ahhoz a fahoz, szep arnyeka van. olyan lesz, mintha pihennenk.

ennyi ev utan sem

Azt gondoltam, hogy ennyi ido utan mar megbizhatok magamban.
Csak par percre nem figyeltem es tessek.
Sok ev kemeny munkajat sikerult ismet a porba. De legalabb tisztan latom mar, hogy tovabbra sincs szabad vegyertekem erzelmi fronton. Lassan meg kell ezzel bekelnem.
Egyszeruen nem hagyhatom magamat egyedul magammal.