szoknyat vegyel.
nem kell ok. de ha megis, am legyen: szep vagy benne. kivanatos. rad simul, ahogy a szelbe fordulsz.
szinte mar kolteszet az. nem eleg ez oknak?
mikor az olembe huppansz, kezem vegigsiklik a vadlidon. tenyerem felgombjebe olelem kicsi terded, kenyeztetem egy picit, ahogy a huvelykem mar a combod barsonyan simit.
ujjaim a piheken siklanak, ahogy megtelepszenek a szoknyad takarasaban egy pillanatra. csak addig csupan mig lelegzeted egy kicsit lassubbra valt.
szoknyat vegyel. az alantas ok epp eleg.

(bertolt brecht sic!)