tisztelt holgyem,

engedtessek meg, hogy alabbi levelemben roviden magyarazattal szolgaljak arra, hogy mikent adodott az a szituacio, amely kivaltotta az onok jogos megrokonyodeset es rosszallasat.
ahhoz azonban, hogy erdemben probaljam magam megertetni szuksegeltetik nemi hattertortenet magamrol es igy talan ertelmet nyer jelenletem ott es akkent.
mar nagyon fiatalon vonzodast ereztem effele helyek irant, ahol - bar ember mar jart - erdemi nyomot nem hagyott a civilizacio es nem elsosorban azert, mert vad termeszeti elemek elmostak mindazt, mit evszazadok - mit szazadok, ezredek - soran az ember oda epitett vagy esetleg szimplan ottfelejtett. ezek a helyek azok, ahol pusztan a feledes elmossa azokat a mementokat, amelyekbol talan egy tortenet, egy tortenelem lenne formalhato. nem hagyva mast csupan, mint egy talanyt, par nyomot, amelyek sem korban, sem idoben, sem formaban nem passzolnak, csupan terben foglalnak egymashoz kozel helyet.
szamomra e tajek, es meg sok mas ehhez talan foghato, kincseskamrat, felfedeznivalo csodakat, mar-mar erzeki oromot jelent. ugy erzem, gondolom, hogy ezen videk megfejtese, titkainak felterkepezese az en szerepem, az en kuldetesem, az emberiseg elorehaladasahoz valo hozzajarulasom.
szandekomban nem all es sosem allt barminemu jogot formalni a terulet es titkai felett, nem hiszek abban, hogy barmilyen jelkep, szobor vagy memento kutathato vagy ertelmezheto a sajat helyen, teruleten kivul. melyen megvetek minden olyan muzeumot, tarolot es gyujtot, aki abban leli oromet, hogy ezen helyeket mintegy megszentsegtelenitve fosztja meg mindattol, ami varazslatossa, titokzatossa es - mar megbocsassanak a szoert - igaziva teszi oket.
erdeklodesem ugyanakkor nem okkult, nem transzcendens elmenyekre vagyom - bar bevallani vagyok kenytelen, hogy utazasaim soran volt ilyenben reszem -, tortenesznek, kutatonak gondolom es vallom magam, aki morzsakbol, emlek- es targyforgacsokbol, apro nyomokbol, megerzesekbol, hangulatbol epit tortenetet es azt formalja az ido soran mindaddig, amig a tortenet pontosan bele nem illeszkedik a tajba, akkent, ahogy a kod teszi minden hajnalon: eltakarva mindazt, mi jelentektelen es kihangsulyozva az arra erdemeseket. es mikent a jo meselo teszi, ahogy halad a tortenetben a kod is elotar ujabb es ujabb reszleteket, ahogy az utazo lepked az emlekek es nyomok zsombekjai es szirtjei kozott.
elkalandoztam tudom, de szandekom az volt, hogy onok is ertsek es erezzek at elhivatottsagom fokat, azt a szenvedelyt, amellyel a mindennapjaimat athatja a vagy, hogy e tajon es ehhez hasonlo videken toltsem idom.
igyekszem targyszeru lenni es ekkent reagalva felvetett kerdesere miszerint szandekomban allt-e edesapja sirjat barmilyen formaban megszentsegteleniteni, emleket barmilyen modon megserteni, hatarozott nemmel kell felelnem. nem ismertem ezt az embert, de meggyozodesem, hogy nagyszeru ferfi volt, hisz lattam ont es szamomra bizonyiteknak ez eppen eleg. meg ennyi ev utan is latom, hogy a szeretete korul lengi ont es higgye el, hogy onnel gyaszolom mind a mai napig es eletem egyik nagy megtiszteltetesenek veszem, ha vallamat, karomat felajanlhatom a szomorusagtol megbicsaklott labanak tamaszkent.
ugyanakkor azt is gondolom, hogy e kornyek tortenetenek edesapja es elete szerves resze es ekkent nem elhanyagolhato, kutatasaim, tortenetfuzesemnek szerves resze kell, hogy legyen. szerepet majd a tortenet es korulmenyek dontik el, en csupan kronikas vagyok ki hianyzo fejezeteket potol ki. kerem ertse meg, hogy sebeket szakitani nem kivanok, ontol tobbet, mint megertest nem varok es azt is inkabb kerem es remelem csupan.

maradok tisztelettel es orok csodalattal
huseges hive

szoknyat vegyel.
nem kell ok. de ha megis, am legyen: szep vagy benne. kivanatos. rad simul, ahogy a szelbe fordulsz.
szinte mar kolteszet az. nem eleg ez oknak?
mikor az olembe huppansz, kezem vegigsiklik a vadlidon. tenyerem felgombjebe olelem kicsi terded, kenyeztetem egy picit, ahogy a huvelykem mar a combod barsonyan simit.
ujjaim a piheken siklanak, ahogy megtelepszenek a szoknyad takarasaban egy pillanatra. csak addig csupan mig lelegzeted egy kicsit lassubbra valt.
szoknyat vegyel. az alantas ok epp eleg.

(bertolt brecht sic!)