- Setaljunk?
Setaljunk.
Csendes, kesonyari ido volt. Kavics csikorgott a talpunk alatt. J. a fakat nezte.
- Latod azt ott? Ott, ahol a lombok melyre nyulnak? Ott a resen at latni a szobrot!
Voroses-sargas kavicsok voltak, nedves saras foltokkal tarkitva, ahogy a sok lab mar messzire rugdosta a koveket.
- Ott a tisztas! A nap meg pont odasut!
A tisztas kozepen maganyos fa allt, hatalmas lombkoronaval arnyeka mint level terult el a foldon.
- Nezd a marvanyt! A felirat sem kopott meg. Tenyleg olyan, mintha pihennenek...